HTML

Ez, amit én gondolok.

Hírekről, emberekről, életekről, vásárlásról, és még....

Friss topikok

Linkblog

Miért tiltott le a YouTube?

2021.03.17. 08:22 wsx

Teljesen átlagos YouTube felhasználó voltam. Nem akartam sosem saját csatornát csinálni, vagy influenszerkedni, még feliratkozásom is csak egyetlen egy volt. Majd elkezdtem nézegetni a Popper Péter videókat, amelyeket más felhasználók töltöttek fel. Ezek Mesterkurzus címen futottak, és általában egy, másfél órásak voltak. Nagyon megtetszett, és gondoltam, hogy kivágok néhány, általam fontosnak, vagy érdekesnek tartott részletet, egy-egy témából, mert lehet sokan vannak, akik nem néznek végig egy kétórás mesterkurzust, de mégis a lényegét, tömören talán át tudom adni nekik. Ezért letöltöttem a Mesterkurzusokat, és videószerkesztővel kivágtam részeket, majd elneveztem, és visszatöltöttem a forrás megnevezésével. Tehát cím + Popper Péter, részlet volt mindegyik videónak a neve. Erre egyszer csak figyelmeztetéseket kaptam a YouTube-ról, hogy szerzői jogokat sértettem meg, és ha nem törlöm a videót, vagy még két ilyen szerzői jogokkal kapcsolatos kérés érkezik hozzájuk, akkor törölni fogják a fiókomat. Olyan gyorsan jöttek az értesítések, hogy esélyem sem volt törölni a videókat, a fiókomat letiltották. Kerestem a kérés feladóját, mert ilyenkor a YouTube elküldi az email címet, amelyről a bejelentés érkezett feléjük, de sajnos nem akartak segíteni nekem abban, hogy a fiókomat vissza tudjam szerezni, csak azt hajtották, hogy ők nem kérték a YouTube-ot, hogy töröljék a fiókomat, csak azt, hogy távolítsák el a videókat. Mint kiderült az általam letöltött videók is jogvédelem alá estek, amelyekből kivágtam a részleteket. A fiókomat azóta sem tudtam visszaszerezni, hiába írtam a YouTube ügyfélszolgálatára, hogy mi történt. A szerzői jogokat birtokló cég pedig nem tette sem a YouTube-on, sem a saját oldalán közzé azokat a videókat, Mesterkurzusokat, amelyek törlését a YouTube-tól kérték.

Szólj hozzá!

Felejtés nélkül nem lehet boldognak lenni.

2021.01.05. 14:09 wsx

Sokszor mondják az emberek, hogy megbocsátok, de nem felejtek. Ilyen nincsen. Ha valaki folyton azzal kel, és fekszik, hogy milyen múltbeli bántásokat kapott kollégáktól, férjtől / feleségtől, családtagtól, gyerektől, vagy a pénztárostól a boltban, akkor ez teljesen megmérgezi a napján, hetét, hónapját, évét, életét. Az embernek ezeket a dolgokat meg kell tanulni kezelni, és továbblépni rajta, mert ezeket átvisszük olyan emberekre is, akiknek egyrészt nincsen erre hatásuk, másrészt pedig nem tudnak ezen segíteni. Csak saját magunk tudunk. És nem kell olyan bonyolult dolgokra gondolni, az elengedés kapcsán. Találjunk ki maguknak valamit, amivel elengedjük. Képzeljünk el egy filmtekercset, amelyek az elengedni kívánt történés van, és gyújtsuk megy egy gyufával, gondolatban. Vagy mondjuk azt, hogy elengedem ezt, vagy azt a dolgot, ami történt, és már nem része az életemnek. Leginkább azt szokták még javasolni, hogy sirassuk meg. Ezzel elengedjük. Meg kell siratni minden bántást, rossz szót, rossz emléket, és elengedni. Nagyon sokat számít, mert aki egyedül nem tud boldog lenni, az mással sem fog tudni. A társára is átviszi majd a boldogtalanságot. A boldogság sem egy olyan dolog, hogy folyamatosan boldog valaki. Vannak boldog pillanatok, percek, órák. Nincs olyan, hogy valaki egyfolytában boldog. Csak az arányok nem mindegyek. Mennyit örülsz egy héten? Feltetted már magadnak a kérdést? Ha keveset, akkor ez nem jó. Változtatnod kell valamin. Minkahelyen, párkapcsolatban, valamin, ami miatt keveset örülsz egy héten. Nem mond, hogy nincs választásod, mert van. A döntéseknek vannak következményei, de amikor a mostani rossz kapcsolatodba kerültél, az is egy döntés eredménye. Mennyivel jobb így tekinteni erre, és azt mondani, hogy most úgy döntök, hogy új, jobb kapcsolatot keresek, igaz? Egy állás esetében is lehet dönteni, hogy én most felállok, és keresek olyat, amivel szívesen foglalkozom, mint a mostanival. Lehet mérlegelni, és lehet mondani, hogy addig nem lépek ki, ameddig nem találtam, mert ez az ésszerű, de dolgozni kell rajta, el kell dönteni, hogy másik állást keresek, és nem kifogásokat gyártani, hogy nincs megfelelő képzettségem. Vagy, hogy öreg vagyok már. Ha nincs képzettség, akkor képezni kell magunkat. És nem kifogásokat gyártani, hogy de az pénzbe kerül. Manapság szinte mindenkinek rendelkezésre áll az Internet, amely korábban nem volt. Szinte minden információ és tudás ott van az Interneten, csak el kell olvasni. A kifogások csak fájdalomcsillapítók, hogy ne tegyük meg, amit akarunk.

Szólj hozzá!

Puncs.hu

2020.09.11. 12:20 wsx

A Puncsról

Igen, ez nem az a puncs, hanem az oldal, ahol nők, és férfiak ismerkedhetnek. 2 hónapot töltöttem az oldalon, előfizetést vásárolva, férfiként, és gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat, és benyomásaimat. Mondjuk, hogy középkor felett vagyok, amennyiben 30 évet középkornak veszünk. Lényeg, hogy nem tini, de nem is vénember, vagy nyugdíjhoz közel álló.

Ezen az oldalon is vannak szép számmal olyan, legfőképpen roma, lányok, nők, akik pénzért akármikor hajlandók ágyba bújni veled, de rendszerint 30ezer-nél kezdődik egy találkozó.

Vannak fiatalabb lányok is, akik általában hasonló életkorú férfiakat, inkább srácoknak nevezném őket keresnek, akik sportosak, magasak, és mindent megadnak nekik. Szegények nem tudják, hogy az oldalon lévő férfiak nagy része nem ilyen, és a 20+ éves srácoknak nincs annyi pénzük, hogy elvigyék őket utazni, vagy akár egy rendesebb étterembe. Amelyiknek meg van, az meg eleve olyan családban nőt fel, és olyan ismeretségi körökben mozog, hogy nincs igénye, ideje, és nem is kell neki ilyen oldalakon ismerkedni.

Nagyon sokan nem vállalják fel arcukat, csak feltesznek valami cuki képet, és várják a herceget a fehér lovon. Nekik innen is sok siker kívánok, mert én pl. , de szerintem már férfi is, simán tovább lapoz, és nem fog adatlapokat olvasgatni, úgy, hogy azt sem látta, hogy a nő hogyan néz ki. Főleg nem kezd el beszélgetni napokig, hogy aztán kiderül, hogy egy neki nem is szimpatikus nő van a másik oldalon.

A legjobban meg a selfie-t utálom, mert a roma lányok úgy be tudják magukat fényképezni, hogy fel sem tűnik, hogy azok. Aztán csak akkor koppan az ember, amikor valamilyen elérhetőségeken keresztül, vagy netán személyes találkozón látja, hogy mi a helyzet. Nyilván van, akit ez nem zavar, és bárkivel ismerkedik, én nem vagyok ilyen.

Vannak persze értelmes, intelligens nők is, 30-40-es korosztályból, de ők is kicsit magasra teszik a mércét. Nyilván van, aki ezt meg tudja fizetni, de itt leginkább már a luxus életszínvonal van megjelölve, elvártnak.

Nem tudom kinek milyen ízlése van, de én a természetes nőket szeretem, nem a felpumpált, fél méteres műkörömmel rendelkező cicababákat, akikből szintén van jó sok itt, ha valakinek ez tetszik, itt a helye.

Panaszkodnak, hogy milyen igénytelen, és ostoba férfiak írnak rájuk, akik rögtön azzal kezdik, hogy 30 ezerért elviszik egy kanyarra, de amikor értelmes, intelligens férfi ír rájuk, akkor nem válaszolnak. Nem tudják, hogy mit hagynak ki, szerintem. Mivel magam részéről olyan férfi vagyok, akinek kell valami, ami odavonzza a nőhöz, kell a kisugárzás, szeretek egy kicsit beszélgetni. Felmérni, hogy milyen a szóhasználata. Mennyire választékosan beszél, vagy folyton csak rendben, meg oksi van, akármit kérdez tőle az ember.

Szóval egy újabb lesújtó oldal, amin csak úgy lehetne segíteni, ha a  nők is csak akkor tudnának válaszolni, hogy a prémium előfizetést vásárolnak, de ez nyilván az oldal végét is jelentené.

Nem mondom, hogy nem lehet értelmes, intelligens nőt találni az oldalon, akivel meg is lehet úgy jelenni, hogy nem azt mondják az emberek magukban, hogy nézd már azt a kurvát, hanem elegáns, és ízléses, de nagyon ritka.

Olvastam egy blog bejegyzést az oldalról, hogy micsoda fertő, hogy a 18 éves álprofillal rendelkező lánynak milyeneket írtak a férfiak. Azt mondom, hogy ha egy 18 éves lány ilyen oldalra kerül, mert nem magától, hanem rákeres, vagy ajánlották neki, akkor a sok IQ bajnokot el kell viselni, a célért cserébe, és ha már itt tartunk, akkor ha el tudjuk, vagyis tudtuk fogadni, hogy Andy Vajna 74 évesen 30+ éves nőt vett feleségül, és Kertész Imréről már ne is beszéljünk, aki Magyarország büszkesége, és irodalmi Nobel díjat kapott, akkor fogadjuk már el, és ne akadjuk már fenn azon, hogy vanna ilyen, és ehhez hasonló oldalak, ahol a 40+ férfiak 18-20 éves lányokkal szeretnének ismerkedni.

Összefoglalásként azt tudom mondani az oldallal kapcsolatban, hogy működik. A pénzét végül is megéri, mert lehet gyorsan, és könnyen olyan nőt találni, akivel akár még aznak is ágyba lehet bújni. Ugyanakkor lehet olyat is, akivel hosszabb távú, támogatáson alapuló kapcsolatot lehet kialakítani, de ne legyünk annyira hülyék, hogy elhisszük, hogy csak 1 férfi van, mert az egyik autóból kiszállnak, és szállnak be a másikba. Az egyikkel ide mennek utazni, a másikkal meg oda. Ez meg leginkább azért van, mert a gáláns férfiak nagyobb része kapcsolatban van, és nem tud folyamatosan szabadidőt biztosítani. A holtidőket meg a nők majd másik ilyen pasikkal pótolják. Végül is azt mondom, hogy valamilyen szinten igazuk van. Ha van hozzá gyomruk, okosak, szépek, akkor megalapozhatják a jövőjüket, vagy csinálhatják addig, ameddig a céljaikat meg nem tudták valósítani, hiszen Madonna is pornósként kezdte, és most már világhírű énekes, nincs szüksége eltartóra.  

 

 

Szólj hozzá!

Szex, megcsalás, rosszlányok

2020.09.07. 16:10 wsx

Talán túl sokszor foglalkozom ezzel a szexuális témával, de hát férfi vagyok. És, mint tudjuk, egy egészséges férfinek, legalább 3 naponta van szüksége a szexre. Ez, sok nő számára, teljesen érhetetlen dolog, és nem is igazán lehet elmagyarázni, hogy 3 nap elteltével mi történik. Egy egészséges férfi 3 nap után elkezd amolyan jóleső bizsergést érezni, amikor meglát egy neki tetsző nőt az utcán, TV-ben, Interneten, munkahelyen, vagy bárhol máshol. Ilyenkor késztetést érez, ami egyre jobban csak növekszik, ahogy telik az idő. Ha otthon nem kapja meg a szexet, akkor elkezd ezermester lenni, vagy horgászik, vagy bármivel, amivel tudja, eltereli a figyelmét. pl. főzni kezd. Rosszabb esetben elmegy kurvához, még rosszabb esetben, ha ez már tartósan fennáll, talál magának egy másik nőt, vagy szeretőt, akitől megkapja azt, amit akar. Szóval a kapcsolat bomlásához is vezethet. Hogy miért is jutott ez az eszembe?

Van jó pár szexpartner kereső oldal az interneten, ahol a hölgyeket, vagy, ahogy az internetezők szokták mondani, szolgáltatókat, véleményezni is lehet, hiszen ezen a területen is elég sok a becsapás, és egy igényes férfi azért nem megy el mindenkihez. Itt olvastam egy férfi beszámolóját, amiből egy részletet próbálok, nem pontosan idézni: Olyan franciát kaptam tőle, mint amilyet még akkor sem, amikor a feleségem szerelmes volt belém.

Ezen elgondolkoztam. Mivel már múltidőben beszél, ezért gondolom, hogy a szerelem már régen elmúlt. Gondolom, hogy a szex sem olyan gyakoriságú, mint amilyen a szerelmes időszakban volt. Feltehetőleg emiatt is ment el szolgáltatóhoz, ugyanakkor még az is lehet, hogy a feleségét ugyan olyan vonzónak tartja, mint korábban. Amikor a házaspároknak már gyereke, vagy gyereki is vannak, sokasodnak a kifogások a feleség részéről, hogy a férj lusta, nem segít be a háztartásba, és emiatt az asszony már fáradt, és nincs kedve szeretkezni. Ugyanakkor ezek csak kifogások, amivel élni lehet. Szerintem, ha két ember szexuálisan egyaránt vonzódik a másikhoz, akkor nincs olyan, hogy nem ég a vágy. Lehetnek szabadban, kocsiban, liftben, próbafülkében, otthon, ez akkor is meg van. Más kérdés, hogy rendszerint a normák meghatározzák a helyszínt, és kevesen fognak a moziban orálisan kielégíteni egy férfit a leghátsó sorban, egy szinte üres teremben, de mondjuk erre is hallottam már példát. Azt látom, hogy a roma népesség körében a szexualitás teljesen más fogalom, mint a nem romák körében. Egy roma nő tudja, hogy a férfinak mire van szüksége, és meg is adja neki, pedig nekik aztán, rendszerint, leginkább 2+ gyermekeik vannak, és simán panaszkodhatna a nő, hogy a férfi nem segít be a háztartásba, és fáradt, és nincs kedve szexuális együttléthez, találhatna kifogásokat, mégsem teszik. Nem tudom, hogy ennek mi a magyarázata, de az biztos, hogy ha a férfi otthon nem kapja meg a szexet, rendszeresen, ott a kapcsolat teljesen máshogyan alakul, és a férfi sem tud már olyan kedves lenni a folyton elutasító nőhöz, aki emiatt még inkább elutasító lesz, mert már azt a kedvességet sem kapja meg, amit a szerelmi időkben megkapott, és beindul ez az öngerjesztő folyamat, amiben a nő a főszereplő, szerintem, és nem a férfi.

Volt egy Szex és New York epizód, ahol hasonló volt a történet. A férfi szeretkezni akart, és a nő elutasító volt. Másnap a barátnőivel egy kávé mellett megbeszélték az estet, és kérdezték a barátnői, hogy mióta nem voltak együtt, mire a nő mondja, hogy 6-7 hónapja, azt hiszem. Elcsodálkoztak a barátnők, és persze jöttek a kifogások, amiket fentebb leírtam, de sajnálták a pasit, és megértették. Közben a pasi félrelépett, és még meg is mondta a feleségének, aki kidobta, és aztán megint megbeszélték a barátnőkkel, hogy ez a pasi milyen szemét, és minden férfi ugyan olyan mocsok, és a többi. Hát nem lenne egyszerűbb ezeket elkerülni és megadni a férfinek, amit szeretne?

Szólj hozzá!

Címkék: szex gyerekek házasság megcsalás rosszlányok

Brian Tracy, Louise Hay, Szabó Péter, Titok című film/könyv és az önfejlesztés, avagy gondolkodjunk pozitívan.

2020.02.20. 11:18 wsx

Teljesen mindegy, hogy hiszel-e benne, vagy sem, a pozitív gondolkodás működik. Mostanában sokat hallani, hogy pl. Szabó Péter közhelyeket beszél. Itt egy idézet: "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz." (Henry Ford) Ez közhelyes? Ha az is, akkor is igaz. Ha te azt mondod magadnak, hogy meg tudod csinálni, le tudsz fogyni, akkor le is fogsz tudni. Ha azt mondogatod magadnak, hogy nem, akkor nem fogsz tudni lefogyni. És nem mondhatod, hogy ez marhaság, mert tele van a világ olyan emberek példájával, akik kövérek voltak, és lefogytak. Senki sem mondta, Szabó Péter, sem, hogy ehhez nem kell tenni. Sőt. Egyenesen azt mondta, hogy a hirtelen jött sikerhez legalább 10 év befektetés szükséges. Természetesen vannak kivételek, akik tehetségüktől fogva lesznek hirtelen sikeresek, de ők sem a szobában ültek, és mondogatták maguknak, hogy én tehetségtelen vagyok, hanem csinálták, és meg lett az eredménye. Ha csak a szobában ültek volna, akkor még mindig ott lennének, és nem ismerné senki, mondjuk, a napjainkban népszerű Billie Eilish nevét, de régebbről is mondhatnék példákat, nem csak a zeneiparban. Steve jobs is hitt valamiben, és ha megnézed, meghallgatod akár Louise Hay, Brian Tracy, Szabó Péter, vagy Bagdi Emőke előadásait, mind ugyan arról beszélnek, csak más szavakkal. Aki ezeket hülyeségnek tartja, az a nemtudja, hogy nem nemtudja állapotban van, és ahogy Szabó Péter elég szemléletesen megjegyezte: Sötétben nem lehet a színekről vitatkozni. Hogy mást ne mondjak. Az Apácashow 2 filmben (és itt biztosan sokan megint felkapják a fejüket, hogy milyen marhaságról szeretne ez nekem itt beszélni) ,amely jóval Szabó Péter munkássága előtt keletkezett, 1993-ban, is van egy olyan rész, ahol a főszereplő (Whoopi Goldberg) azt mondja, hogy: Ha énekes akarsz lenni, akkor minden reggel úgy kellsz fel, hogy te énekes akarsz lenni, és nem is gondolsz másra. Ha író szeretnél lenni, akkor minden reggel úgy kelsz fel, hogy író szeretnél lenni, és nem is gondolsz másra. Nem pontosan ezekkel a szavakkal, de benne van a filmben. Egy, valószínűleg motivációval, és önfejlesztéssel sosem foglakozott forgatókönyv író leírta. Hacsak saját életembe gondolok bele, Isten nyugosztalja szegény nagypapámat, tudat alatt tudta, hogy ez hogyan működik. Megtalálta a szenvedélyét, és minden reggel alig várta, hogy mehessen a műhelyébe, és csinálhassa, amit igazán szeret. Az emberek nagyrésze azért boldogtalan, feszült, és frusztrált, mert nem azt csinálja, amit szeret. És ezt szintén elmondta már jó pár ember, Szabó Péter előtt is, hogy ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor soha többé nem kell dolgoznod. Lehet, hogy még nem találtál rá, arra, amit igazán szeretsz csinálni, de ha már a közhelyeknél tartunk, akkor annyit mond erre Péter, hogy nézd meg, hogy mi az, amivel úgy telik az idő, hogy reggel elkezded, és csak azt veszed észre, hogy rád sötétedett. Közhely ide, vagy oda, így van. A sikeres emberek mind a szenvedélyüknek élnek, azt csinálják, amit szeretnek. A sikertelenek meg csak mondják, hogy a Szabó Péter, és a többi motivációs előadó csak közhelyeket beszél, és semmi értelme. Igen. Jól keresnek vele, mert vannak emberek, akik meg akarják érteni, hogy lehet másképpen is. És? Ők ebből keresik a pénzt, míg mások abból, hogy vizet adnak el a boltban. Elgondolkoztál azon, hogy egy liter víz a csapól, és a boltból mennyibe kerül? Megmondom. Most nagyjából 70 fillér egy liter csapvíz. Boltban mennyiért is veszel egy másfél literes szénsavmentes ásványvizet? Na ugye. És mondhatod, hogy az ásványvíz, és ilyen, meg olyan egészséges, de a nagyszüleim mind 80 év feletti kort értek meg, és nem ittak mást, csak csapvizet. A mostani fiatalság meg örül, hogy ha 80 év felett fog élni. Most akkor utálni kell azt is, aki abból gazdagodott meg, hogy a népnek eladta a vizet? Utáljuk azt is. Utáljuk az összes gazdag ember, azért, mert mi nem vagyunk azok. Azért nem vagyunk azok, mert így gondolkozunk. Én hálát adok az összes főnökömnek, aki elbocsátott egy-egy munkahelyről, mert most nem tartanék ott, hogy most 3x annyit keresek havonta, mert lehet eszembe sem jutott volna váltani. Megelégedtem volna azzal, amit van. Nem jelenti, hogy a pénz boldoggá tesz, és nem jelenti, hogy mindig többet és többet kell akarni, mert az elveszi az ember életét, és azok, akik hajszolják a pénzt, általában nem boldogok. Csak úgy mondtam, hogy azért nem mindegy a pozitív gondolkodás. Ha beülsz az autóba, amelynek a lámpája csak 200 métert világít előre a sötétben, akkor el sem indulsz, mert nem látsz majd tovább? Dehogy nem. Elindulsz, mert mindig látni fogod a követkető 200 métert, és egyszer csak megérezel. És akik most ezeket a gondolatokat nem értik, azoknak sajnos most nincs sok esélyük, hogy bármin is változtassanak. Azt ajánlom nekik, hogy hallgassanak Youtube-ról Popper Péter előadásokat, mert őrá aztán tényleg nem lehet mondani, hogy közhelyeket.

Szólj hozzá!

Rák féri, Bak nő

2020.02.17. 10:05 wsx

Rák férfiak, Bak nők

Alapjában véve nem hiszek a horoszkópokban. Az olyan típusúban, amely megmondja, hogy neked milyen napod, heted, vagy hónapod lesz, semmiképpen. Az, hogy a horoszkópban lévő alapjellemzés milyen, és ez, szerintem, hosszú idők megfigyelésén is alapul, már inkább. Ezt leginkább akkor érthetjük meg, ha tudatosan figyelünk rá, és természetesen, tudjuk az adott emberről, hogy milyen jegyben született. Mivel nekem több rák, és bak jegyű emberrel volt kapcsolatom, és tudatosan figyeltem, hogy a horoszkóp alapjellemzés, és az illető jelleme milyen egyezőségeket mutat, csak erről tudok beszélni. Mint minden esetben, itt is vannak kivételek, de a nagy számok törvénye azért működik. A megfigyeléseim leírása inkább általános jellemzőkön alapul.

Rák férfi

A rák férfi nagyon megnyerő. Általában barátságos, és közvetlen. Könnyedén alakít ki kapcsolatokat számára ismeretlen emberekkel, legyen az egy pénztáros a boltban, vagy egy ismerős ismerőse. Jó humorérzéke van, amelyet a körülötte lévők értékelnek is. Hajlamos megbántódásra, ami azt jelent, hogy ha egy bizonyos helyen, vagy körben megbántják, vagy úgy érzi, hogy megbántották, oda nem megy vissza többet. Ez alól persze közvetlen környezete kivétel, hiszen mégsem szakíthatja meg mindenkivel a kapcsolatot, főleg a közvetlen rokonokkal nem. Társasági ember, szeret a társaság középpontjába lenni. Hajlamos az erős túlzásokra, olyan kijelentéseket tesz, amelyek valóság tartalmával, vagy valódi jelentésével nincsen tisztában. Jó üzletember, mindenben meglátja a lehetőségeket, alkalmazottai szeretik. Tud az emberekkel bánni, mindenkinek tudja, hogy mit kell mondani, de önfejű. Ha valakinek a tanácsával nem ért egyet, akkor ugyan azt mondja, hogy úgy lesz, de nem úgy lesz, hanem úgy, ahogyan ő akarja. Mártír típus. Akkor is másokat tud hibáztatni, ha ő a hibás, és ezt úgy tudja előadni, hogy egy kívülálló azt gondolja, hogy szegény embernek milyen rossz sora van. Szorgalmas, és általában segítőkész, de reggel ezt mondja, délután meg azt típus. Könnyedén tesz kijelentéseket, amelyeket csak akkor visz véghez, ha többször a fejére olvassák, hogy ezt, vagy az megígérte, de még mindig nem teljesítette. Szereti a családját, próbálja összetartani őket, és ebben sikeres is. Nagyon kell, hogy figyeljenek rá, és felnézzenek rá. Jó történetmesélési képességgel rendelkezik, és úgy mesél, hogy mindenki csak hallgat, és nevet a jókedvű történetein. Jó házigazda. Ha arról van szó, hogy születésnapja van, vagy csak egy bográcsozást csinál, biztosan lehetünk benne, hogy meg leszünk hívva hozzá, amennyiben közeli barátságot ápolunk vele. Szereti a pénzt, és meg is tudja teremteni magának, és családjának, amire szükségük van. Nulláról is képes talpra állni, és szorgalmával bármit elérhet, amit akar. Szeret másokat másolni. Inkább másol, nincs önálló ötlete, de ezt a képességét szépen tudja kamatoztatni. Nem szeret másokkal dolgozni. Ha üzlettársai vannak, hamar otthagyják. Összeveszik velük, de legtöbbször ő kerül ki győztesen. Saját hibáját is úgy tudja közvetíteni, hogy a másik megfutamodik, és inkább enged neki. Fiatalkori kapcsolataiban nem egy hűséges típus. Gyakran ki is derülnek félrelépései. Nem tud egyhelyben maradni, nem otthonülő típus. Szenvedélyes, és ez látszik is rajta. Ha megsért valakit, másnak már úgy csinál, mintha semmi sem történt volna, és gyorsan vált a veszekedésből, a vidámságba, és jópofaságba, ha arról van szó, hogy egy rokon éppen bejött hozzá, amikor egy másik rokonnal, vagy családtaggal veszekedett. Kívülállóként rokonai, barátai azt látják, hogy jó ember, és szereti családját, de valójában a család szenved miatta, mert a legközvetlenebb családtagjait folyamatosan terrorizálja, és minél sikeresebb, annál jobban. Hajlamos mindent hitelre venni, akkor is, ha lenne pénze kifizetni egyben. Szeret nagy lábon élni, körülményeinek megfelelően. Olyan is van, hogy mindenét elszórja, de ugyanakkor mindig tudja, hogy a pénztelenség nála csak egy állapot, és nem tart örökké. Általában olyan munkát végez, amelyben irányíthat, és amelyben minél többet dolgozik, annál többet tud keresni. Ezzel biztosítva, hogy ha nincs pénze, akkor a munkájával tudjon magának szerezni annyit, amennyi kell. Időskori kapcsolatában hűségesebb, de nem veti meg megnézni a nőket, és ki tudja, talán még ekkor is félrelép egyszer-egyszer, de ezt már olyan diszkrécióval teszi, hogy arra már fény ne derülhessen.

Bak nő,

A bak nő nagyon vonzó jelenség. Bármelyik férfit képes levenni a lábáról. Külsőre nagyon erős egyéniséget mutat, de belül általában gyenge, és arra vágyik, hogy lelkileg erősítsék. Azonban amikor ezt valaki megpróbálja, előtör az az énje, amelyik azt mondja, hogy én erős vagyok, és senkire sincsen szükségem, és ilyenkor hajlamos nagyon megbántani azt az embert, aki lelkileg törődni próbál vele. Örök kétkedő. Gyakran azt sem hiszi el, amikor valaki azt mondja neki, hogy szeretlek. Sokszor könnyedén ígér, de megbánja. Megteszi, amit ígért, de már nem szívesen. Hangulata hullámzó. Egyik percben még mindenhez van kedve, és egy hang, egy arckifejezés, egy váratlan helyzet annyira kizökkenti, hogy inkább haza akar menni, és semmit sem csinálni. Sokat stresszel. Reggel úgy ébred, hogy mennyi mindent kell csinálni, ezért korán felkel, de teendőit általában gyorsan elvégzi, és utána már csak egyhelyben van, TV-t néz, olvas, vagy alszik. Próbál mindenféle elfoglaltságot kitalálni magának, csak, hogy ne kelljen gondolkoznia, teljen az idő. Ha nincs mit csinálni, akkor képes olyan dolgokra, amelyeknek semmi értelme. Pl. : A már elmosott poharakat újra elmosni. Lényeg, hogy annyira lefáradjon, hogy már semmihez se legyen energiája, csak csendben TV-t nézni, olvasni, vagy szundítani egyet. Folyamatosan próbál megfelelni a világnak, és folyamatosan azt figyeli, hogy a világ hogyan reagál a cselekvéseire. Nem veszi észre, hogy a világot nem érdekli, hogy ő mit csinál, vagy mt nem csinál, de hajlamos apró dolgokat is magára venni. Ha nem talál elsőre valamit, azt már kudarcként élni meg, és hajlamos ezen rágódni. Kapcsolataiban irányító típus. Mindig, mindent jobban tud. Apróságokon felhúzza magát, és megbántja közeli hozzátartozóit. Ezután lelkiismeret-furdalása lesz, és próbálja valamilyen módon kiengesztelni őket. Sokszor nem emlékszik rá, hogy mit mondott, és amit viccnek tart, nem veszi észre, hogy a másiknak az nem vicc. Ha veszélyben éri magát, akkor kiscicává válik, de ez nem tart sokiáig, pedig ez az énje, amely egy férfi számára kedves lenne, de hamar visszacsap az irányító, és gyakran elég bántó szerepébe. A szex számára köteleség. Valójában szinte sosem élvezi, csak eljátssza. Szereti a meglepetéseket, és időnként ki lehet zökkenteni a kis világából, de ez sem tart sokáig. Munkájában nagyon szorgalmas, és mindent alárendel a munkájának, még családját is. Emlékeit, vagy a napközben történt rossz tapasztalatait mesélve újra átéli őket, amitől rosszabb kedve lesz. Szinte sosem jó neki, amit csinálsz. Szerintem hajlamos a manipulálásra, de a játszmákra mindenképpen. Nincs nála egyenjogúság. A párja fölé rendeli magát. Nagyon tudja, hogy hogyan érje el, amit szeretne, de magával is tisztában van. Elmondja, hogy milyen, de változtatni nem akar rajta. Nehezen bízik meg az emberekben. Kételkedő típus. Pénzügyeit nagy gonddal kezeli. Ami párjának fontos, és neki nem, az pénzkidobás. Ugyanakkor hajlamos felesleges dolgokat, vagy olyan ruhákat megvenni, amelyeket sosem hord. Kell neki mindig valami, ami ki tudja zökkenteni az állandóan zakatoló gondolataiból. Lehet ez egy sorozat, film, fitness edzés, tanfolyam, vagy utazás. Tulajdonképpen romantikát kedvelő, de nem beismerő. Ha egy nagy csokor virágot veszel neki, nagyon fogja értékelni, de hamar odamondja, hogy elég lett volna egy szál is. Ha egy szálat veszel, akkor megmutatja, hogy korábban milyen szép virágot vettél neki. Nyugalmasabb pillanataiban, amikor nem stresszel éppen egy kicsit, igazán kedves, szeretetreméltó, de ez sajnos nem tart sokáig. Folyton azon jár az agya, hogy mit kell csinálni, ameddig annyira le nem fárasztja magát, hogy ilyesmire már ne gondoljon. Olyankor viszont nem akar már semmivel foglalkozni. Párjával sem. Ha belefeledkezik valamibe, akkor nem lehet megzavarni, meg általában nagyon hevesen és bántó elutasítással reagál. Ugyan azok a dolgok néha tetszenek neki, néha meg teljesen kiborul tőlük. Kiismerhetetlen, és ez az, amiatt nem fog tudni olyan társat találni, aki hosszabb ideig együtt tud lenni vele, mert azt senki sem szereti, hogy ha egyszer simogatja, vagy puszilgatja, és azt mondja, hogy milyen jó, máskor meg ellök magától, és hagy békén, pedig éppen semmi sem történt, csak fontosabb neki a főzés, házimunka, TV, mint a párja által adott szeretet. Ebben közre játszhat az is, hogy azon gondolkodik, hogy valójában a párja szereti-e, és gondolataiban, éppen azt mondja, hogy nem is szereti. Mivel a szex nála csak egy kötelező velejárója a kapcsolatnak, ritkán tudja teljesen átadni magát. Leginkább sértő, amikor észreveszed, hogy teljesen másra figyel, mint az együttlétre. Ha nem kezdeményezel az a baj, ha kezdeményezel, akkor többszöröse is elutasít, ami egy idő után már arra sarkal, hogy ne is kezdeményezz, és akkor megint kezdődik a korforgás elölről. Szereti a luxust, bár nem mutatja, de vágyik rá. Költeni azonban már nem szeret. Legolcsóbb, akciós dolgokat vásárol. Ha mást veszel leszúr, de valójában tetszik neki, hogy az mennyivel jobb, és használhatóbb, mint amit ő szokott venni, de csak addig ameddig te veszed, mert ő már sajnálja rá a pénzt. Nem tudom létezik-e olyan, hogy szívből megszeret valakit. Talán fiatalon. Aztán ahogy a csalódások érik, a kapcsolatok számára már mind csak egy múló dolgok, éppen ezért nem is képes hinni bennük, amit partnere egy idő után észre is vesz. Nála nem divat, hogy a Facebook-on bejegyzést tesz közzé egy közös fotóval. Mivel eleve nem hisz a kapcsolatok tarósságában, nem tesz közzé fotókat, mert ha vége lesz a kapcsolatnak, akkor csak arra fog tudni gondolni, hogy mit fognak szólni a többiek, akik korábban ezt látták. Mintha más, és saját maga sem, került volna több kapcsolatba, amelynek aztán vége lett. Ebben nincs semmi kivetnivaló, de számára igen. Ha nincsenek fent közös fotók, akkor kisebb az esélye annak, amitől úgy fél, hogy majd őt hibáztassák, hogy ha a kapcsolatnak vége van, és törölgetni kelljen neki a közös fotókat. Fiatalon még hajlamos a megalkuvásra, és kompromisszumokra, de minél jobban idősödik, és minél nagyobb anyagi függetlenségre tesz szert, annál jobban nem akar alkalmazkodni, keresi a tökéleteset, vagy próbálja megváltoztatni, ami megváltoztatható, minden erejével. Bizonyos változásokat elfogad, de éppen csak annyit, amennyi még nem teher a számára. Ameddig érdeke fűződik valamihez, addig nagyon kedves, de utána hagyd TV-t nézni, vagy tenni a dolgát, és nem mászkálj, ne zajongj, mert az már idegesíti őt. Gyakorlatias. Érzelemmentesnek tűnik, de nagyon is vannak érzelmei, amit sajnos az agya, és nem a szíve koordinál. Szerinte ésszel kell szeretni. Pedig szívből kellene. Emiatt is nehéz vele az együttélés, mert gyakran egy ölelésben is teljesen más lát bele, mint amit az valójában jelent. Nem mindig képes felismeri az emberi arcban látható érzelmeket. Gyakran teljesen félreértelmezi az arckifejezéseket.

 

Szólj hozzá!

Ezért nem tudsz 40 felett ismerkedni

2020.01.03. 09:24 wsx

Kiegészítés 2020.01.24

Mindenekelőtt nézd meg a Fókusz Plusz című műsor 2020.01.23 -ai adását. RTL Most oldalon visszanézhető. Ebben a "celebek" elmondják saját maguktól, hogy miért  miért nem tudnak ők (és ez nagyon sok nőre igaz lehet) egy normális kapcsolatot kialakítani 40 felett, és beszélnek benne arról is, hogy az 50 körüli sikeres férfiak inkáb 10-15 évvel fiatalabb nőket keresnek, ezért a 50 éves nőknek elég aggasztó a helyzete. Talán el kéne gondolkodni, hogy miért. 

A többi már csak adalék:

Sokan értetlenkednek, hogy miért is nem lehet 40 felett ismerkedni, pedig csak el kell rajta gondolkozni. A férfiak ugye szeretnének ismerkedni, de a nők, bizalmatlanok. Kicsapták a lelküket egy korábbi rossz kapcsolatban. Ott van egy-két, akárhány gyerek. Hurcolják magukkal a múltat, és a múltban megélt élményeik alapján kezdik a jövőt, ami totális bukás. Nem képesek már bízni és hinni. Lelkileg nyomorékok. Nem képesek elengedni és törölni a múltban történteket. Folyamatosan csak keresgélnek, de nem találnak, meg túlzott elvárásaik vannak. Emiatt egyre hosszabb ideig vannak egyedül. Értetlenkednek, hogy nem találnak társat 1-2 gyerekkel. Miért lépnek le a férfiak, akiket esetleg megismertek. Nem veszi be a fejük, hogy a legtöbb férfi nem akar gyereket. A nők mindenáron a gyerekkel akarják megfogni a férfiakat, akik kötelességből belemennek, házasodnak, és a vége egy rossz kapcsolat, egy összeomlott lélek, nem ritkán 20-30 éves házasság után. Megéri? Ja, mert ott voltak a gyerekek. Ott volt a hitel, vagy a közös ház. Ember! Egyszer élsz. Így akarod az életed leélni, és utána csodálkozol, hogy nem találsz párt magadnak? Eltűrőd, hogy a férjed lábtörlőnek használod, és folyamatosan csak panaszkodsz? Azt hiszed, hogy minden férfi rohadék. Ha ezt mondogatod magadnak, akkor csak rohadékokat fogsz látni mindenhol, ahelyett, hogy változtatnál a gondolkodásodon. Ha valaki kedves üzeneteket küld, akkor már Hátsó szándékot sejtesz mögötte? Még mindig a rosszfiút keresed, akivel egyszer már megjártad? Albert Einstein mondta, hogy a legnagyobb butaság, amikor az ember elköveti ugyan azt a hibát, és azt várja, hogy más lesz az eredménye. Ha megpróbáltad már a rosszfiút, akkor miért nem próbálod meg a jót? Otthon ülve, a számítógép előtt, a randi oldalakon lévő üzeneteket figyelve keresgélsz, miközben 300 férfi rád ír, és neked ez tetszik. Amikor meg jön egy olyan, amelyik tetszene, akkor azt mondod, hogy nem megyek bele komoly kapcsolatba, mert lehet ennél jobb is jön, és így telik el a tyúkszaros éledet. Felnőttnek hiszed magad, és tapasztaltnak, mert van egy gyereked, és volt egy házasságod, de a igazi tapasztalt felnőtt, akinek voltak kapcsolatai, és van összehasonlítási alapja, és tudja már, hogy kit érdemes választani, és kit nem, de neked sosem lesz ilyen, mert nem is mersz belemenni egy újabb kapcsolatba, mert félsz, hogy mi lesz belőle. Ha nem jön be, akkor nem jön be, de ez kiderül 1-2 éven belül, és lesz olyan, aki bejön, de nem vagy hajlandó változtatni a gondolkodásmódodon, akkor sosem lesz senki, és magányos maradsz, aki megkeseredve már csak a rosszat látja mindenben. Hát ezért nem tudsz 40 év felett ismerkedni. Elkeseredett, szomorú arcú öregasszony leszel, aki már csak a pletykálásból, és mások kritizálásából merít majd némi életkedvet magának. Holott lehetnél egy kiegyensúlyozott, vidám, barátságos ember, hiszen mindenkinek van egy története. Úgy kezdődik, hogy: Hát aztán! Teljesen mindegy, hogy mi volt eddig. Az a lényeg, hogy mi lesz a továbbiakban.

Szólj hozzá!

Spórolás a köbön.

2019.09.30. 14:02 wsx

Való igaz, hogy a népességrobbanás következtében egyre többen élünk a földön, és teljesen más problémákkal kell szembenézünk, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Mostanában mindenki törekszik a környezettudatos életmódváltásra, és az egészséges étkezésre. Közben sokan nem is tuják, hogy az, hogy eldöntöm, hogy holnaptól nem eszem húst, nem csak egy döntés kérdése. A vércsoport határozza meg, és ha valakinek olyan a vércsoportja, akkor bele is halhat abba, ha nem eszik húst. Megjöttek a megfizethető elektromos autók, amelyeket még ingyen is lehet tölteni. Közben pedig nagyrész nem megújuló energiával termeljük hozzá az elektromos áramot, hanem szén, atom, és egyéb környezetszennyező erőművek segítségével. Minden kezdet nehéz, nem is ezzel an a gond. Nem lehet egyik napról a másikra áttérni. Szépen, fokozatosan. Nagyon spórolósra fogtuk, és nem csak mi, hanem a világban úgy nagyrészt. Nem mintha pazarolni kéne, és kidobálni az ételt, vagy nyitva hagyni az ablakot akkor is, ha teljes gázon fűtünk. Nem erről beszéltem. Csak gondolkodóba estem. Vajon mi változott ennyit, hogy gyerekkoromban nem volt gond, ha megfürdik, kádban, egy egész család, egymás után, nem egymás vizében? Az sem volt probléma, hogy nem voltak szigeteltek a házak, lakások, és szökött el a meleg, mert senkit sem veszélyeztetett annak a réme, hogy emiatt nem tud majd meleg ételt adni a gyermekeinek, mert olyan magasak lesznek a számlák. Aztán elgondolkoztam. Tegyük fel, hogy van egy cégem. Áramszolgáltató. A havi bevételem mondjuk 5 milliárd forint, és most csak példaként mondom, tegyük fel. A cégem úgy van berendezkedve, hogy 5 milliárd forint kell havonta, ahhoz, hogy fejleszteni tudjam a hálózatot, fizessem az alkalmazottakat, szélsőséges időjárási körülmények után az elszakadt kábeleket ki tudjam javítani, hogy a hűtőjébe otthon senkinek ne menjen tönkre az étel, mert 2 napig nincs áram. Az emberek elkezdtek takarékoskodni, mert nem akarnak sok áramszámlát fizetni. Már havonta nem 5 milliárd a cégem bevétele, hanem 4.7 milliárd. Hónapokig még minden rendben, mert van elég tartalék, és a fogyasztás hullámzó. Van, amikor 5.6 milliárd, vagy amikor 4.4 milliárd. A gond akkor kezdődik, ha ez tartósan 5 milliárd alatt lesz, minden hónapban. Mit tudok tenni? Árat emelek? Elbocsátok néhány alkalmazottat, nem fejlesztem a hálózatot. Egyik sem jó. Mindenkit nem lehet elbocsátani, mert akkor a cég működésképtelenné válik. Minimális létszám megtartása mellett ugyan működőképes marad, de annyi plusz terhet ró az alkalmazottakra, hogy az már feszíti a mindennapi életüket, és egyre stresszesebbé válnak, ráadásul még többet sem tudok nekik fizetni, mert pontosan azért bocsátottam el a többieket, hogy megtakarítsak. Nem fejlesztem a hálózatot sem jó megoldás, mert akkor a minőség romlik, és nem tudok újabb ügyfelekhez jutni. Kézenfekvő, hogy árat emelek. Ki jár rosszul? A fogyasztó? Mit csinál a fogyasztó, ha még drágább lesz az áram? Még kevesebbet használ? Mit csinálok én? Még nagyobb árat emelek. Ezzel egy öngerjesztő folyamat indul be, amely sokáig eltart, de mindenképpen végzetes lesz a következménye. És ez csak egyetlen példa volt, mert ha ehhez hozzáteszem, hogy a boltban, ahol vásárlok, a villamoson, amin utazom, és számtalan helyen árammal működő berendezések üzemelnek, azok üzemeltetői sem fogják várni, hogy csődbe menjenek. A boltos elkezdi emelni az árat, hogy ki tudja fizetni a magasabb számlát. A tömegközlekedés is többe kerül, akkor is, ha sosem utazom villamoson, mert egyfajta jegy van, aminek az árába az összes tömegközlekedési eszköz használata bele van építve. Ha a boltban is magasabbak az árat, mit teszek? Kevesebbet vásárlok. A boltos mit tesz, hogy meg tudja tartani az eddigi bevételét, és még többet is, mivel neki is nőttek az áramszámlái? Árat emel. Érted már? Mire megyünk a nagyon nagy spórolással? Nem mondom, hogy pazarolni kell, de nem attól reméld azt, hogy olcsóbb lesz minden, és jobban ki fogsz jönni a fizetésedből, hogy ha nem fürdesz kádban. Ha kevesebbet használod a villanytűzhelyet. Ha kevesebbet fűtesz.

Szólj hozzá!

Ha mérgelődsz, mert dugóban ülsz.

2019.07.26. 07:53 wsx

Ha éppen egy dugó közepén ülsz, akkor érdemes megnézni, a következő oldalt:http://nepesseg.com/budapest/

Ahelyett, hogy a drágalátós kormány zöld területeket épített volna, szabadidő parkokat tervezett volna, minden talpalatnyi helyet eladtak, hogy lakóházakat húzzanak fel azokon a területeken. Bezyúfoltak egy csomó embert Budapestre, és elértük azt a szintet, hogy Budapest túltelített. És még mindig zsúfolják az embereket. Mikor lesz ennek vége? A kormány, a mindenkori, nem csak a mostani, okolható, hogy élhetetlen lesz Budapest. A kapzsiság, hiszen ez is jó pénzt hoz valakinek + államnak, mindenek felett áll. Közben minél több az ember, annál több a szemét, bűnözés, légszennyezettség. 

Szólj hozzá!

Miért is nem megy a társkeresés 40 felett.

2019.07.26. 07:52 wsx

Mint a korosztályba tartozó férfi írom ezt a bejegyzést, ami kizárólag a saját véleményem, és nem vagyok sem pszichológus, sem pedig nem végeztem közvélemény-kutatást a témában. A társkeresés napjainkban nagy üzlet, és főleg a 40+ korosztály az, amelyik leginkább már nem szórakozóhelyeken szeretné megismerni az új társát, hanem .... és itt jön a kérdés, hogy hol? Mivel erre elég nehéz válaszolni, mert mehet az ember rendszeresen mondjuk színházba, vagy télen korcsolyázni, esetleg ott a társas tánc is, de ezek mellett kézenfekvő megoldásnak hisszük az Internetet. Mivel kényelmes,és, főleg igaz ez a nők szempontjából, hiszen a világ rendje, hogy a férfinak kell meghódítani álmai nőjét, ami szerintem egyébként változni fog, nem pedig fordítva. Bizonyára vannak olyan "nagy dumás" a csillagokat lehazudó férfiak, akiknek a nők azonnal bedőlnek. Erre volt példa a családomban is. A meglátásom azonban az, hogy a legtöbb társkereső oldalon lévő regisztrált nők többsége, csak a szakítás utáni dühből van fent az oldalakon, és nem tudták még kiheverni a szakítást, de jólesik nekik, hogy 300 pasi rájuk ír, mert ez növeli az önbecsülésüket. Az persze már más kérdés, hogy a 300 pasi 90%-a csak alkalmi szex kapcsolatot keres, amire idővel szépen ki és térnek. A maradék 10% pedig vagy olyan csoró, hogy még a nőnek kell eltartania, vagy olyan régen él már egyedül, hogy magára, és a környezetére is igénytelen, egy randira sem hajlandó tiszta ruházatban, és megfelelő ápoltsággal érkezni. Sok 50 év körüli nő panaszkodik arról, hogy nekik csak nyugdíjasok írnak, vagy nagyon fiatalok. Szerintem a korhatár nem kellene, hogy kérdés legyen, ez is csak megítélés kérdése, és ez is változni fog. Hiszen az sincsen kőbe vésve, hogy egy férfinak kell magasabbnak lennie a nőnél, mert csak ki kell nyitni a szemünket, és jó pár ellenpéldát látunk a hétköznapokban is. Mivel a kor egyikünk homlokára sincsen ráírva, simán lehet, hogy egy 40-es férfi jóval idősebbnek néz ki, mint, amilyen valójában, és különben is, ha nincs szeretet, akkor számít csak a kor, mert ha meg van a vonzalom és a szeretet, akkor az mindent megold, a többi csak kifogás. Azok az 50 körüli nők, akik mégis randizásra adják a fejüket, találkozhatnak azzal a 10%-al, amelynek egy része még a randin rendelt italt sem fizeti ki a nőnek, ami szerintem egy parasztság, mert aki ennyit nem képes egy kapcsolat teremtésbe beletenni, attól mit várhatunk később. Visszatérve a nőkre, a 40+ korosztálynak már van legalább egy, de lehet, hogy több házassága is. Elégé kiábrándultak, és tele vannak kételyekkel. A férfiakat skatulyába tették, és szerintük minden férfi egyforma. Bizonyos tekintetben ez így is van, persze, de az más kérdés. Legtöbbjüknek még olyan korú gyermeke, vagy gyermekei is vannak, és ez férfi oldalról is igaz lehet, akik még családban élnek velük. Ez megint csak komplikáltabbá teszi a kapcsolat kialakítását. Az 50 éves korosztályú nők közül, de fiatalabbaknál is, megfigyelhető, hogy annyira sokáig éltek már kapcsolat nélkül, hogy saját kis szokásaikat nem akarják megbontani, és emiatt csak olyan férfiakat keresnek, akik tökéletesen beleillenek a mindennapjaikba, amelyeket az eltel idő alatt, mint egy katonás rendszert, kialakítottak maguk körül. Ilyen pedig nincsen, hölgyeim, úgy, hogy ne is keressék. A gyerekek és a kialakult életvitelük miatt, ha mégis akarnak ismerkedni, akkor sincsen szabadidejük, egy randit hónapokon keresztül kell egyeztetni, mert semmikor sem jó. Éppen a gyereket kell vinni, vagy a rokonokhoz menni, vagy sürgős teendő van a ház körül, és közben persze dolgoznak is. 

Szólj hozzá!

Luxusingatlanok, amelyek nem érik meg az árukat

2018.08.01. 10:11 wsx

Mostanában elég sokat nézegettem a Budapest területén lévő luxus lakásokat, és azt kell mondjam, hogy nem csodálom, hogy ezeket a lakásokat nehéz eladni. Nagyon kevés azok száma, amelyek megérik a pénzüket. Egyrészt az elrendezés. Szerintem túl kéne már azon lépni, hogy a nappaliból nyíljanak a mellékhelyiségek, vagy a hálószobák, amelyek még gyakran új építésű lakásoknál is így vannak tervezve. Egy lakás elrendezése akkor jó, ha a hálószobákat egy közlekedőn keresztül lehet megközelíteni, úgy, hogy ez a rész a nappali-konyha pároson kívül esik. Egy vendég nem léphet be a hálószobába, miközben a vendég WC-t keresi, mert teljesen el kell legyen szeparálva a saját tér, és a közösségi tér. Ideje volna már olyan lakásokat tervezni, ahol legalább egy hálószobához közvetlen tartozik, egy fürdő-wc páros, illetve egy gardrób szoba. El kéne már felejteni ezeket a régimódi beidegződéseket. Elvégre az ember felkelés után, és lefekvés előtt is a fürdőszobát használja, és a gardróbszobában öltözik át. Nem kell kimenni a hálószobából, hogy ezeket megtegye. Napközben pedig ott kell legyen, legalább egy, másik fürdő, amit napközben használhat, mondjuk zuhanyozásra. Ezen kívül illene egy 200+ milliós luxus ingatlanba külön lennie a WC-nek, és a fürdőnek, hacsak nincsen dupla komfort, vagy több, különálló, fürdő vagy vendég WC. A hagyományos konyha elrendezés is borzalmas, és idejét múlt. Konyha sziget kellene, nem csak egy konyhabútor betéve a sarokba, vagy a fal mellé. A konyhában a mosogatónak mindig egy ablak felé kellene néznie. Ez is viszonylag ritkaság. Aztán itt vannak az olyan tetőtéri lakások, 100-200 millió között, amelyeknél még a fürdőkádba sem lehet beülni, anélkül, hogy az ember a fejét a tetőbe be ne verné. Ha már fürdőnél tartunk. Egy luxus lakásban min., hogy egy olyan fürdőszoba legyen, amely nem csak egy kicsivel nagyobb, mint a panelban, és nagy kád van benne (sarokkád, vagy olyan, amiben 2 személy kényelmesen fürödhet), sőt, külön zuhanyzó is. És a terasz. Egy 100-200+ milliós lakás legalább egy, nagy méretű terasszal legyen ellátva, amely nem csak egy hosszúkás valami, hanem négyzet vagy téglalap alakú, normálisan berendezhető. Az L alak sem rossz, csak ne legyen olyan keskeny, hogy ha a napozóágyat kirakva, mellette már ne lehessen elmenni. Háztartási helyiség. Ez egy másik, elhanyagolt tervezési érték. Egy háztartási helyiség feladata, hogy a ruhákat ott mossuk, szárítsuk, vasaljuk. Nem, nem a fürdőszobában van mosó, és szárítógép. A fürdőszoba arra való, hogy ott az ember kellemesen ellazulva, a nagy kádban, pihenjen, és nem azért, hogy a mosógépet nézze. A lakás bejáratának sem egyből a nappaliba kell érnie, hanem kell egy előtér, amelyben a kabátokat, cipőket, táskákat le lehet tenni, és onnan tovább menni a nappaliba, vagy a nappaliba vezető közlekedőbe. Ez az előtér sem olyan panel gardrób szoba méretű, hanem akkor, hogy ott legalább 4 ember kényelmesen le tudja venni a cipőjét, kabátját, táskáját, és el is tudja helyezni azokat. Ha még egy szinttel feljebb lépünk, akkor kell egy intim terasz, amelyre nincs más, környező ingatlanoknak rálátása, de ha nincs is ilyen, akkor sem egy tűzfalra, vagy háztetőkre nézzen a terasz 100+ millióért. Mindenki mást keres egy lakásban. A leírásomnak megfelelő lakások száma igen korlátozott. Biztosan léteznek, de azok nem eladók.

Szólj hozzá!

A fodrászok, avagy hogyan tesznek tönkre életeket a szakma képviselői

2016.10.30. 18:23 wsx

A fodrászok igen nagy felelősséggel bírnak, de sajnos ezt kevesen tudják, vagy akarják tudni, átérezni. Leginkább nők kapcsán van, hogy az érintett vendégek, főleg, ha már hosszabb ideje ismerik a fodrászukat, akkor hajlamosak a családi életük legsötétebb, leginkább másra nem tartozó dolgaikat a fodrászuknak elmondani. A férfiak, általában, kevesebb időt, és ritkábban, töltenek fodrásznál, ezért nekik nincs is idejük, és általában nem is szeretnek pletykálni, ellentétben a nőkkel. Ilyenkor aztán csak úgy özönlik a fodrászokból a sok „jó” tanács, minek eredményeképpen, hosszabb távon a kedves vendégüket teljesen átformálják. Már, akit lehet, de a legtöbb nő gyorsan „megformálható”, akárcsak a haja. Egy nő, ha elkezdi máshogyan hordani a haját, vagy máshogyan kezd öltözködni, mint a megszokott, akkor az bizony már unja a párját, és másikat keresgél. Legyen szó akár házasságról, akár csak egy hosszabb kapcsolatról. Ezekben nem kis szerepe van a fodrászoknak, akik külsös ként segítenek a nőknek elmagyarázni, hogy mit, hogyan csináljon, és hogy a párja miért ilyen, meg olyan. Elkezdődik a kapcsolatok megromlása, és észrevehető, hogy egy-egy fodrász után, a nők hazaérve, teljesen másképpen kezdenek viselkedni. Jönnek az ezt mondta a fodrászom, azt mondta a fodrászom szövegek, miközben a fodrásznak, akár mennyire is régóta jár hozzá a nő, fogalma sincsen az adott körülményekről, mert elmondani valamit, és benne élni, teljesen más dolog. Egy-egy veszekedésből kiindulva nem lehet megítélni egyik embert sem, mert akár ki, akár hogyan összeveszik a párjával, egyáltalán nem biztos, hogy ott mindennek vége van. Különösképpen családtagok esetében, akiknek az egész életét akkor sem lehet elmondani, hogy ha 30 évig jár a nő ugyan ahhoz a fodrászhoz. Pláne nem úgy, ahogy a nők szokták. Hiszen a nők mindig saját magukat állítják be mártírként, és utána már hiába mond, bárki, bármit, akkor sem hisznek a másik félnek. Tehát, kedves fodrászok, próbáljátok meg megérteni, hogy nem szép dolog családokat tönkre tenni azért, mert más véleményen vagytok, és osztjátok az észt olyan olyanoknak, akiknek az életét kurvára nem ismeritek. Szóval ne mondjatok semmit sem, és ne adjatok tanácsokat, mert fordítva nektek sem esne jól ugyan ez.

Szólj hozzá!

Még, hogy a nőknél nincs kapuzárási pánik!

2016.10.29. 20:13 wsx

Mennyire, hogy van. Csak nincs női megfelelője ennek a folyamatnak. Mondják, hogy a nő örök. Ami így is van biológiai értelemben, habár egy kor után már nem tud gyermeket szülni, de nincsenek meg azok a problémák, amelyek az idősebb férfiaknál már megvannak.

Miről is beszélek?

Arról, hogy minden nő, úgy 60 éves kora körül, teljesen megbolondul. Változtatni akar az életén. Elkezdi megváltoztatni a hajviseletét, és próbál egyre csinosabban öltözködni. Érzi, hogy már nem annyira kívánatos, ami persze nem feltétlen igaz, legfeljebb annyiban, hogy ebben a korban már nehezebb olyan férfit találni, aki megtetszik a nőnek. Ha a nőnek, egy nálánál jóval fiatalabb férfi, kezd udvarolni, akkor teljesen elveszti az eszét. Irreálisan kezd gondolkozni, fellegekben jár, és elveszti realitás érzékét. A fiatal férfi bármit meg tehet vele, és ha a nőnek még pénze is van, akkor alaposan kihasználja, mind testileg, mind pedig anyagilag. A 60-as nőnek nyilván tetszik, hogy egy 30 körüli férfi udvarol neki, akinek ráadásul a farka is kemény, és haja is talán van, hacsak nem vágatta kopaszra. Bocsánat a vulgáris kifejezésekért, de sajnos muszáj ezt használni, mert így van csak súlya a dolognak. Mondhatja bárki, hogy nincs ebben semmi rossz, ha tényleg szeretik egymást, de ez általában nem így van. A 30 körüli férfinak van min. 1 fiatalabb, vagy korabeli nője, és a 60-as nő, csak egy menedék, vagy olyan, akit ki lehet használni, amikor kell.

A másik, hogy akár, hogy is van, a korkülönbség a mindennapokban is megmutatkozik. És itt nem a külsőségekre gondolkozok, habár egy 30-as férfi is teljesen másképpen öltözködik, mint a 60-as nő. Arról van szó, hogy pl. egy 60-as nő már nem igen akar diszkóba járni, vagy reality show-t nézni a tv-ben, amire annyira buknak a fiatalok. Valószínűleg nem akar majd heavy metal-t hallgatni, vagy partikra járni. Ebben minden esetre kevesen gondolnak bele, és hiába is írom le, sokan nem képesek végig gondolni azt, hogy a normális, minden tekintetben az, ha valaki saját korosztályával van kapcsolatban, és nem kiugróan fiatalabb, vagy idősebb párral.

Mindezeket miért írtam le?

Azért, mert talán egy kicsit elgondolkodtató a dolog, és aki még nem vesztette el teljesen a realitás érzékét, az végig gondolja, hogy mibe is akar keveredni. Aki meg már elvesztette, annak csak a csalódás marad, mert ezek a kapcsolatok, előbb-utóbb nagy csalódásokkal érnek véget, és akkor már kár megbánni a dolgokat. Főleg egy hosszabb távú kapcsolatnál, ahol a 60-as nőből majd 70-es lesz, de az akkor 40-es férfi még javában talál magának olyan partnert, akit kihasználhat, vagy hosszútávú kapcsolatot létesíthet vele.

 

Szólj hozzá!

Mindenki csak azt akarja.

2015.01.09. 09:27 wsx

Mindenki csak arra törekszik, hogy jobb állása legyen, hogy több pénzt kereshessen, hogy jobban élhessen, ami érhető is. Csak vannak bizonyos problémák. Az emberek tanulnak, hogy jobb álláshoz jussanak, de az állások, és az előléptetés nem adják magukat ingyen, és nem Magyarországon, nem elég, ha valaki jól teljesít, és jó abban, amit csinál, mert nyalni kell. Innentől kezdve meg az ember eladta magát az ördögnek, mert jó pozícióhoz csak akkor jut, ha nyal. Minél feljebb tornássza magát, annál görcsösebben fog élni, mert szüksége van az adott pozícióra, hogy fenn tudja tartani életszínvonalát, és ezért sokan sok minden képesek. Vannak, akik mindenkivel lefekszenek, legyen az azonos nemű ember, vagy sem. Ott a szép ház, és a nagy autó, de ugyanakkor ott lebeg a kard is, hogy ha elbocsájtják az embert, akkor mi lesz vele? Miből fog élni úgy, ahogyan eddig? Egy ideig még kitart a félretett pénz, de aztán? Láttam már felső vezetőt teljesen kétségbeesett arccal állni, mert úgy rúgták ki, hogy nem is gondolta volna. Azt gondolta, hogy még jócskán van ideje, aztán hopp, és kopp. Fiatalok hülyére tanulják magukat, hogy jobb álláshoz jussanak, közben pedig, amikor már meg van az álmaik állása, döbbennek rá, hogy önmagában a tudás mit sem ér, ha elég erkölcsösek, és arra várnak, hogy majd felismerik bennük a zsenit, és vezetők lesznek. Nem lesznek. El kell, keserítsem azokat, akik elég erkölcsösek ahhoz, hogy ne tudjanak becsapni másokat, lépten, nyomon. Hogy ne nyaljanak egyfolytában, vagy feküdjenek le egy jobb pozícióért. Ezek az emberek sehova sem fognak jutni Magyarországon, mert itt csak az erkölcstelen, mindenkin átgázoló, becsapó, kinyaló emberek jutnak előrébb, akik aztán saját magukat nagyra magasztalva hirdetik, hogy azért jutottak eddig, mert rengeteget dolgoztak. Nem véletlen van annyi vidéki ember magas pozícióban, mert ezek a mindenre elszánt, gátlástalan, erőszakos, erkölcstelen emberek, akik egy „szegény” világból jöttek, ahol farkastörvények uralkodtak, és rosszul szocializálódtak. Amikor azt mondja neked a vidéki főnök, hogy ő a főnök, és ha holnaptól azt mondja, hogy mindenkinek reggel munkába jövet, mérlegre kell állni, és lemérni a testsúlyát, akkor azt kell csinálni. Na. Az ilyen főnöktől hányok! Az ilyen kis faszkalapok, akik unintelligens módon ilyenek beszólnak, a leg gusztustalanabb emberek a számomra. Otthon bezzeg az asszonynak nem mer beszólni, mert akár mennyire is fáj, a legtöbb családban az asszony hordja a nadrágot, mert a férfi még ki sem tudná mosni, ha arról lenne szó. Az ilyenek az egyébként önálló életre alkalmatlan emberek, akik mellé mindig kell egy nő, mert képtelen egyedül meglenni, ha arról van szó, és ezért szivatja meg őket az élet, mert mindig függeni fognak az éppen aktuális nőtől. Persze, hogy a munkahelyen élik ki magukat, mert itt legalább van „hatalmuk” az emberek felett, ami otthon nem adatott meg. Persze kivétel is van, és nem mindenki ilyen, de a legtöbben ilyenek. Családos embereket látok, akik rettegnek attól, hogy kirúgják őket, és inkább minden békát lenyelnek, és minden, de szó szerint, néha, mindent megtesznek, hogy a helyükön maradjanak. Minél magasabb pozícióban van egy ember, annál erkölcstelenebb, akár hány gyereke is van. Sőt. A legtöbb ilyen embernek nem egy házassága volt, legyen az nő, vagy férfi. 

Szólj hozzá!

Mi a közös a Budapestre költözött vidéki ember, és a házas ember között?

2015.01.05. 09:46 wsx

Kapcsolatot fedeztem fel a házasság+gyerek(ek), és azok között az emberek között, akik vidékről Budapestre költöznek fel. Mi is történik voltaképpen? Amikor egy vidéki ember Budapestre, Magyarországon a legnagyobb városba, költözik, akkor szinte mindegyik ilyen embertől azt hallom, hogy állandóan dugó van. Koszos, büdös. Nem ismeri ki magát. Túl nagy neki a város. Aztán szépen-lassan mindehhez hozzászokik. Telnek az éves, és ha esetleg még mindig nagynak, büdösnek, koszosnak is tartja a várost, ahol sok a dugó, már annyira ezt nem veszi észre, mint a leg elején, amikor felköltözött, mert hozzászokott.

Nézzük most a házasság+gyerek(ek) viszonyt. Az ember általában fiatalon legkevésbé sem gondol arra, hogy egy nyűgös feleség, és állandóan rohangáló gyerekek közé kell majd hazamennie, és legkevésbé sem gondol abba bele, hogy mivel jár ez a dolog. Éli a kis életét. Elmegy a haverokkal sörözni, vagy kártyázni, vagy buliba, stb.. Aztán a társadalmi normákat követve, mikor már idősebb lesz, elveszi a nőt, akivel általában az iskolában, vagy munkahelyen ismerkedett meg. Nem kell sok idő, és jön az első gyerek. Milyen egy gyerek? Pláne egy csecsemő? Folyton csak sír. Időben kell etetni. Kakis, pisis. Nekem ne mondja egy férni sem, hogy mindig is azt várta, hogy pelenkát kelljen cserélni az éjszaka közepén. Biztosan van ilyen is, de ritka. A férfiak számára a gyerek egy teher, és a legtöbb mosoly nem őszinte, amikor a feleség bejelenti, hogy teherbe esett. Mi történik ezután? Nincs mit tenni. A gyerek nem egy kutya, vagy egy macska, akit ha megununk, akkor kitesszük az utcára. Bele kell törődni, bele kell edződni a dolgokba. A kakis pelenka cserékbe. A sok sírásba. Majd pedig a folyamatos instrukciókba, amely a mindennapokkal együtt jár majd. Bepakoltad a táskádat? Megírtad a leckédet? Nem csináld! Nem megmondtam? Hagy már egy kicsit békén. Mindig rád kell szólni valamiért? Nem hisztizz! stb, stb. Ahol jön a második gyerek, ott duplán mindez. Szóval a férfi is lassan csak hozzászokik, mert muszáj, ehhez az egész helyzethez, és ez lesz számára a természetes, ahogy a vidéki embernek a dugó, a kosz, a túl nagy város.

Nyilván, kivételek mindig vannak, akikbe kapaszkodni lehet, és akiknek tényleg nem volt nehéz megszokni a város, vagy a családot, gyerekekkel. Szinte magától értetődött nekik minden. Csak belőlük kevés van. Legtöbben saját maguknak is hazudnak, amikor elmesélik, hogy ők mennyire boldogok az életükben, amelyet egy minta szerint követve, nem saját akaratukkal egyetértve döntöttek el. Hiszen a legtöbb férfinek a felesége választ autót, mert nem lehet hivalkodó, hogy nehogy lecsapják a kezéről. Mondja az asszony, hogy családi autó kell, amibe mindenki belefér. Csak nem mindegy, hogy milyen. Lehet családi autót kapni olyat is, amit a férfi, szívesen megvenne, de nem fogja, mert az asszonynak nem tetszik. Mennyi ilyet hallottam már. Maradnak tehát a tucat családi autók, amelyek elsiklanak a tömegben, és a nőnek nem kell félni, hogy a férjét valaki megpróbálja elcsábítani. A legtöbb házasságban a férfinek egy szava sincsen. A nő diktál. Akkor is, ha ezt vagy nem veszi észre, mert annyira ostoba, vagy nem vallja be, mert annyira szégyelli. És itt pénztől független a dolog, mert a legtöbb pénzes férfinak csak pénze van, de esze nincsen. Csak a farka után megy, és onnantól kezdve lőttek az egésznek. Persze egyiknek sem lesz jó vége. Az egyiknél a bili borul ki, a másiknál a kurvázás, és félrelépések miatt lesz válás. 

Szólj hozzá!

Nem tudok őszintén gratulálni…

2014.03.19. 08:46 wsx

Lehet, hogy bennem van a hiba, de valahogy nem tudok őszintén gratulálni azoknak, akik házasodnak, vagy gyereket várnak. Talán sokakat meg fog botránkoztatni a hasonlat, ezért tőlük előre is elnézést kérek, de a használt autóvásárlás jut az egészről az eszembe. Hiszen nézegethetjük, vizsgálgathatjuk szakszerűen a használt autót, ettől még belefuthatunk a legnagyobb szarba. Bocsánat a kifejezésért. Mi következik ezután. Kétségbeesetten elkezdjük javítgattatni, miközben járunk is vele. Ráköltünk egy csomó pénzt, és szépen, lassan, elkezdjünk megszokni a hibát. Még mindig idegesít ugyan, de megszokjuk. Bizakodunk benne, hogy sikerül valaha még jót csinálni belőle, olyat, amilyet álmainkban elképzeltünk. Megszokássá válik a szervizlátogatás, és az ideges órák, amikor a trélerre várunk. Egyszer csak besokallunk, és azt mondjuk, hogy elég volt. Megpróbálunk szabadulni, de nem megy olyan könnyen, hiszen autóra szükség van. Keressük a lehetőséget a váltásra, de közben belegondolunk, hogy mi lesz, ha akkor is mellényúlunk. Egyik részünket nem érdekli, csak már túladjon rajta, a másik részünk viszont azt mondja, hogy ezen legalább én csináltattam meg mindent. Szeretgettem, dédelgettem, megszoktam. Volt egy csomó jó időszakunk is, és mégiscsak ráköltöttem egy csomó pénzt. Megtartom, és talán egyszer sikerül olyanná varázsolni, amilyennek elképzeltem. Persze lehet, hogy sosem sikerül, és mégiscsak a válás lesz a vége, de ekkor más sok-sok év eltelt, és visszagondolván lehet, hogy inkább más kellett volna akkor, és ott választani, ha már ennyi lehetőség volt, de rögtön beleszerettünk az elsőbe, ami szembe jött. Végül aztán sok esetben mégis csak megtörténik az, aminek meg kell történni, és elválunk. Persze sokakat az sem érdekel, hogy hányszor nyúlnak a szarba bele, a lényeg, hogy újra tudnak próbálkozni. Az, hogy mikor vesszük észre, hogy nem megy tovább, és mikor látjuk be, hogy el kell válni sok mindentől, függ. Függ az anyagiaktól, hiszen akinek sok van, annak sokat lehet költeni, és nem számolgatja a forintokat. Akinek kevés van, igyekszik gyorsabban reagálni, és hamarabb cselekedni. Persze senki sem akar autó nélkül maradni, de az is gyakran előfordul, hogy már annyira nem bírja, hogy inkább a tömegközlekedés. A várakozás, és talán jön majd egy másik, amit meg lehet venni, és amibe nem csalódik az ember. Ki tudja, hogy az milyen lesz? Manapság annyi a csaló, és annyi az olyan autó, amely csak kívülről szép, hogy az ember hamar kísértésbe esik. Gyakran akarunk valami luxust, amit megfizethető áron kínálnak, de ennek leginkább csak gyors kiábrándulás a vége. Vannak, akik megtehetik, hogy megfizessék a drágábbat, amely fiatalabb, és kevesebb hibával bír, de ők sem feltétlen járnak jól.

A lényeg, hogy sokszor bele sem tudunk, vagy leginkább nem akarunk gondolni, a lehetséges kockázatokra, és kilátásokra, mert ami kell, azt meg akarjuk szerezni. Az ész ilyenkor háttérbe szorul, bár lelkünk mélyén talán már a legelején tudjuk, hogy nem fog menni. Mégis belevágunk. Ettől persze még semmi sincs rögtön kudarcra ítélve, de ha körültekintően mérlegelünk, gondolkodunk, akkor szerintem jobban járunk, mintha fejest ugrunk egy olyan vízbe, amelyről nem is tudjuk, hogy milyen mély. Tapasztalni kell, és erre az élet elég időt ad mindenkinek. Ha eleget tapasztalt, akkor tudni fogja, hogy mikor, minek jött el az ideje, és, hogy egyáltalán akarom-e, vagy sem. 

Szólj hozzá!

Igen, a gyerek mindig szeretne valamit!

2014.03.19. 08:46 wsx

Azon már-már nem is csodálkozom, amúgy leírtam már egy másik bejegyzésemben, hogy az emberek mennyire nem képesek végiggondolni, hogy a gyerek az mivel jár. Egyik reggel az utcán mellettem megy egy el anya, és egy kb. 6 éve gyerek. Nem ismerem az előzményeket, de az anya valami ilyesmit mond a gyereknek: Nehogy már arról szóljon az életed, hogy neked mindig venni kell valamit. Akkor most gondolkodjunk egy kicsit. A gyerek attól gyerek, hogy ismereteket gyűjt és felfedezi a világot. Van a világban számos olyan dolog, amelyek egy gyereknek nagyon tetszik, és szinte minden az, hiszen újdonság neki. Amikor a felnőttek elmennek egy számunkra ismeretlen helyre nyaralni, akkor pont ugyan azt élik át, mint a gyerekek. Minden ismeretlen és új. Vannak dolgok, amelyek nagyon tetszenek, mások pedig nem. Azért, mert van közért az adott helyen, a felnőttek is be fognak ülni egy kávéra a közeli kávézóba, vagy esznek egy vacsorát a közeli étteremben, ami megtetszik nekik. Hogy másra ne gondoljunk, gondoljuk csak abba bele, hogy ha valakinek sok pénze van. Mit csinál? A legtöbben nem ülnek rajta, hanem megvásárolják azokat a dolgokat, amelyek addig nem tudtak megvenni, még akkor is ezt teszik, ha nem két kézzel szórják a pénzt, és nem költenek el egy filléréig mindent. Azok, akiknek folyamatosan sok pénze van, egész életében megteheti ezt. Mindebből arra szeretnék csak rávilágítani, hogy igen, a gyereknek minden kell, és mindig kell neki venni valamit. Akkor is, ha a szülőknek nincsen pénze, vagy kevesebb van, mint kellene. Viszont akkor sem a gyerek a hibás, és nem mondunk ilyeneket neki, hogy arról szól az élete, hogy neki mindig kell venni valamit. Hanem megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy most ezt nem tudjuk megvenni, de lehetséges, hogy később, amikor lesz rá pénzünk, akkor majd megvesszük. Én is voltam gyerek, és szerettem volna sok mindent, de voltak olyan helyzetek, amikor nem tudta megenni az anyukám. Mondta, hogy majd megvesszük, de nem most, mert most nem tudjuk. 

Szólj hozzá!

Mi áll a pontgyűjtő kártyák hátterében?

2014.03.06. 09:11 wsx

Sok ember, aki Internetet használ, nem mer bankkártyával fizetni, vagy regisztrálni bizonyos oldalakra, mert attól tart, hogy az adatait ellopják, és visszaélnek vele, vagy, hogy kéretlen reklámüzeneteket fog kapni. Vannak egyes hypermarket-ek, áruház láncok, amelyek ilyen-olyan hűség kártyával csábítgatják magukhoz a vevőket, amelyekre általában pontokat lehet gyűjteni, amiket később be lehet váltani, vagy olcsóbban lehet vásárolni általuk. Ilye kártyák sokaságát szoktam látni az emberek pénztárcáiban, amikor éppen előttem fizetnek, és kiveszik az adott kártyát, amire a pontokat gyűjtik. Még mindig nem rémlik semmi sem? Amikor ugyanis egy hypermarket-ben vásárolunk, és odaadjuk a pontgyűjtő kártyánkat a pénztárosnak, vagy oda csipogtatjuk a vonalkód leolvasóhoz (az önkiszolgáló fizetésnél), akkor gyakorlatilag mindent elárulunk magukról, ami a szokásainkkal kapcsolatos. Miért? Lássuk, hogy hogyan is működik ez. Pontgyűjtő kártyát nem lehet csak úgy kapni. Ehhez egy űrlapot kell kitölteni, amin legkevesebb a nevünket, címünket kell feltűntetni, de van, hogy ennél sokkal több adat megadására kérnek bennünket. Amikor fizetünk a pénztárnál, és a pénztáros lehúzza a vonalkód olvasó előtt a kártyát, akkor kapásból azonosítanak bennünket, és a rendszer összekapcsol minket az általunk vásárolt árukkal. Tehát fogják tudni, hogy az adott pontgyűjtő kártyát használó egyén, és esetleg családja, miket vásárolt. Hiszen minden egyes vásárlásunk regisztrálva lesz egy adatbázisban. Ezekből az adatokból pedig komplett statisztikákat lehet előállítani, amelyeknek rengeteg felhasználási módjuk van. Legtöbb családban gondolom, hogy nem vált ki minden egyes családtag pontgyűjtő kártyát, ezért a statisztikákat leginkább egy adott lakcímre lehet vetítetni. Persze benne van az is, hogy éppen buliba vásároltam a két üveg italt, amit vettem, a többi árut meg magamnak, de ha egy nagyobb időszakra nézzük meg egy vásároló statisztikáját, akkor ezek a dolgok is szépen látszanak. Ahogyan az is, hogy egy adott lakcímhez tartozó pontgyűjtő kártya vásárlásai tartalmaznak-e alkoholt, kávét, cigarettát (ahol lehet venni), vagy, hogy milyen jellegű élelmiszereket fogyasztanak az ott élők. Van-e autójuk. Hiszen az ember mondjuk egy szélvédő mosó folyadékot leginkább nem a szomszédnak szokott venni, hanem saját magának. Most már mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy végiggondolja, milyen statisztikákat lehet kreálni ezeknek a pontgyűjtő kártyáknak a felhasználásával, de nem a Facebook, és a többi közösségi oldalra kitett információk a legtöbbek, amelyeket egy-egy egyénről meg lehet szerezni. Főleg azért nem, mert a közösségi oldalakon nagy számban fordulnak elő fiktív regisztrációk, amelyek nem a valós személy adatait tükrözik. Viszont a pontgyűjtő kártya adatait sokkal inkább lehet pontosnak, és hitelesnek tekinteni.

Szólj hozzá!

Hiszékenyek vagyunk, de akin tényleg kéne, nem segítünk!

2014.03.05. 08:35 wsx

Volt a tv-ben egy műsor, amely arról szólt, hogy az idősebb korosztályból is sokan elkezdték használni az internetet. Felhívták sok olyan dologra a figyelmet, amit egy gyakorlott internet felhasználónak már nem kell mondani. A közösségi oldalak veszélyeire például. Arra, hogy vannak olyan oldalak a közösségi oldalakon belül, ahol mindenféle gyűjtéseket rendeznek, és valójában az egész csak csalás, és arra megy ki a játék, hogy az illető, aki ezt csinálja, minél több pénzt tudjon kiszedni az emberekből. Az emberek nagy része, pedig úgy, hogy az illetővel még sosem találkozott, és nem bizonyosodott meg még arról sem, hogy tényleg létező személy, pénzt utal mindenféle jótékonysági gyűjtésre. Ekkor mondta anyukám, hogy ilyen csalóknak az emberek utalgatnak, de ha az utcán egy csonttá soványodott, koszos, ember kér 100 forintot, hogy kenyeret, vajat, alkoholt, cigit, vagy bármi mást tudjon venni, akkor nem adunk! Miközben a csalóknak, akikkel tele az internet, utalgatnak az emberek. 

Szólj hozzá!

Tedd a szívedre a kezedet!

2014.02.26. 10:13 wsx

Tedd a szívedre a kezedet! Tetszik még ugyan az a nő, aki 10 éve tetszett? Tetszik még ugyan az az autó, ami 10 éve tetszett? Akkor meg mi a frászt vársz? A szerelem elmúlik. Nálam okosabbak mondták, hogy a szerelem 2-3 évig tart általában, és bár biztosan vannak kivételek, az emberek nagy része utána már csak megszokásból, a gyerekek miatt, vagy anyagi függőségből marad együtt. Ha tetszik, ha nem, ez így van. A legtöbb férfi a háta közepére sem kívánja a gyereket, de nő úgy intézi, hogy mégis legyen. Főleg, ha jó partit fog ki, és azt gondolja, hogy gyerekkel a férjet örökké meg fogja tudni tartani. Ez egy marhaság. Már nem a múlt században élünk, amikor szégyen volt elválni. Az emberek sokkal felvilágosultabbak, és az eszesebbek nem fognak leélni egy rossz házasságban egy egész életet, csak, mert egyszer örök hűséget fogadtak valakinek, mert rájönnek, hogy ez nem megy. A nők, és férfiak többsége 50 éves kor után gyökeresen megváltozik. Még az sem bírja majd ki, aki előtte 30 évig együtt élt vele. Nem tudom, hogy mire számítanak az emberek, de abban biztos vagyok, hogy aki boldogan él egy kapcsolatban, az boldogan él házasságkötés nélkül is. Ismertem férfiakat, akik sajátjukként nevelték más gyerekét, mert az a nő előző házasságából való volt. Aztán ők is elváltak. Ismertem olyat, aki 27 évig bírta, majd szintén elvált, és most a falba veri a fejét, hogy mennyire hülye volt, csak azért, mert azt mondogatta magának, hogy ott a gyerek, ez a családom, stb. stb. Közben eltelt a fél élete. Megérte? Nem hiszem. Egy rossza kapcsolatot fel kell ismeri az elején, és változtatni kell, mert mondok egy közhelyet: Kutyából nem lesz szalonna! Lehetséges, hogy formálni lehet az embereket egy bizonyos szintig, de az alaptermészetük, ugyan az marad. Le lehet szoktatni őket a dohányzásról, és arról, hogy mindig hajtsák vissza a vécé deszkát maguk után, de ez mit sem ér, ha közben, egy elviselhetetlen, érzéketlen, hazudozó, lelkiismerettől mentes ember az illető. Lehet hinni, hogy csak első eset. Lehet adni egy második esélyt, de egy harmincadikat már nem. Csak sajnos sok ember képtelen egyedül élni, és inkább saját életét és egészségét is feláldozza, csak, hogy ne legyen egyedül egy percig, egy évig, vagy akár meddig, ameddig nem talál magának egy másik párt. Én azt mondom, hogy ilyenek megérdemlik a sorsukat! Szenvedjenek, akkor, ha ennyire kiszolgáltatottak akarnak maradni, és képtelenek az önnállóságra. 

Szólj hozzá!

Ha álmunkban meghalunk, akkor az életben is meghalunk?

2014.02.18. 14:16 wsx

Szerintem nem egyértelmű a dolog, ha jobban belegondolunk, és én szerintem, aki álmában hal meg, az lehetséges, hogy nem minden esetben a betegsége miatt hal meg, és áll le a szervezete, hanem ténylegesen meghal álmában, és ezzel együtt életben is. Sokan álmodnak arról, hogy zuhannak, vagy kergetik őket, vagy meg akarják ölni őket, vagy bármi más, amit köznyelvben rémálomnak hívunk. Ezek az álmok az esetek nagy többségében úgy érnek véget, hogy az alany felriad az álomból. Viszont mi van, akkor, ha ez a felriadás nem történik meg? Ilyenkor az ember az álmában is meghal, és az életében is? Elvégre nem hallottam még olyat, hogy valaki azt mesélte volna el, hogy megölték álmában. Mi van, ha mi csak azt hisszük, hogy álmában halt meg, egy beteg ember, mert leállt a szervezete, de valójában azt álmodta, hogy, éppen zuhan, és a zuhanás közben egyszerűen nem riadt fel? Lehetségesnek tartom, hogy aki álmában meghal, az életben is meghal. Persze mindez csak az én elméletem, és semmilyen tudományos kutatásról nem hallottam még a témával kapcsolatban, egyszerűen csak elgondolkoztam rajta. 

Szólj hozzá!

Tisztelni kell az öregeket?!

2014.01.29. 10:42 wsx

Van egy mondás, miszerint az idősebbeket, öregeket tisztelet illeti meg. A tisztelet mindenképpen kijár nekik, ha azt nézzük, hogy megélték az élet javát, és életben tudtak maradni, akár nagyon rossz körülmények között is. Talán tapasztalataik miatt is lehet őket tisztelni. Másrészt viszont eszembe jutnak az iskolás évek, és a felnőtt kor. Hogy miért? Gondolom, hogy sokakkal előfordult, ami sajnos a mai világban még gyakoribb, hogy alsós korában, egy, vagy több, felsős folyamatosan szekálta, esetleg verte is. Ilyenkor az ember általában két dologra szokott gondolni. Bosszút áll, ha nagyobb lesz. Vagy esetleg ő is majd azt fogja csinálni az alsósokkal, amit vele is. Egyik sem jó gondoltam, mégis. Amikor kigyúrt, izomagyú embereket látok az utcán, akik alig várják, hogy terrorizáljanak valakit, akkor arra gondolok én is, hogy egyszer majd lesznek ők is öregek. Amikor már nem lesz elég erejük, és esetleg én fiatalabb, vagy jobb kondícióban leszek, mint ők, akkor egyszerűen tisztelnem kell őket, és elfelejteni, amit velem, vagy más emberekkel fiatal korukban, erejüket kihasználva csináltak? Nem vagyok biztos benne, hogy ha szembe találkoznék egy ilyen emberrel öreg korában, akkor tiszteletet tudnák mutatni felé. Vagy tisztelni kell a gyilkosokat is, akik 30-35 év elteltével szabadulnak a börtönökből, csak azért, mert megöregedtek? Vagy tisztelni a fehér galléros bűnözőket, akik emberek megölésére, megkínzására adtak ki parancsot? Vagy a háborús bűnösöket? Ugye, hogy milyen árnyalt a kép? Nem mindenkinek van a homlokára írva, hogy fiatal korában mit csinált, kinek, mivel ártott úgy, hogy esetleg az a másik egy életre megszenvedte azt. Persze nem menjünk el a végletek, fehér galléros bűnözők, vagy gyilkosok irányába. Van, hogy egyszerűen valaki olyan természettel, adottságokkal (fizikai erő) rendelkezik fiatalon, hogy azt gondolja, hogy bárkivel, bármit megtehet, miközben leginkább saját magánál gyengébb emberrel kezd. A gyengébb ember pedig nem akar, vagy nem tud visszavágni. Ilyenkor akár évekig, vagy még tovább, tűrnie kell, és nem tud semmit sem csinálni. Legfeljebb arra tud gondolni, hogy az, aki őt „nyomorgatta”, lelkileg, vagy akár fizikailag is bántalmazta, majd egyszer öreg lesz. Amikor ez bekövetkezik, a korábban „szenvedő” alany esetleg még sokkal fiatalabb is, és ne mondja senki sem, hogy nem ruházná meg, vagy legalábbis nem illetné keresetlen szavakkal azt, aki gyerek korában olyan traumákat okozott neki, amiket nem tud elfelejteni egy életen keresztül. Persze ott van a másik véglet is, aki nem ártott soha, senkinek sem, pedig akár meg is tehette volna. Csak megöregedett. Mivel ez külsőre nem látszik, én is azt mondom, hogy alapból tisztelni kell az idős embereket. Átadom a helyemet én is a tömegközlekedésen. Segítek, ha látom, hogy a csomagjaikat nehezen tudják vinni, vagy átkísérem őket a gyalogátkelő helyen, ha erre szükség van, és igénylik azt. Mindazon által, ha az én életemben szembetalálkozom egy olyan, nálam idősebb emberrel, akiről biztosan tudom, hogy nekem, vagy másnak ártott, csak, mert kihasználta fizikai erejét, vagy mentális képességeit, akkor lesz hozzá néhány keresetlen szavam. Nem fogom szó nélkül hagyni, mert ha akkor nem is tudtam fiatalon ellene tenni semmit, akkor legalább mikor ő megöregedett, és pedig még fiatalabb vagyok, rendezem a tartozásomat. 

Szólj hozzá!

Nem tudom, hogy miért gondolák egyesek, hogy a vendéglátó iparban dolgozók cselédek.

2013.08.08. 14:33 wsx

Előre bocsátom, hogy soha nem dolgoztam a vendéglátó iparban, de ettől függetlenül még lehet véleményem a témával kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy egyesek úgy gondolják, hogy a vendéglátó iparban dolgozó emberek cselédek, és csak azért vannak, hogy legyen kit ugráltatni. Legyen az egy étterem, vagy szálloda. Nem. A vendéglátó iparban dolgozó ember is ember, és a munkáját végzi. Természetes, hogy illedelmesnek, kedvesnek kell lennie, és mindent meg kell tenni, hogy a vendég igényeit kielégítse, de nem cseléd! Legyen szó akár egy 3, akár egy osztályon felüli szállodáról, ahol a pénzes emberek azt gondolják, hogy robotok dolgoznak. Nem. Emberek dolgoznak, akiknek ugyan úgy van lelkük, mint nekik, vendégeknek, ezért ugyan úgy figyelmet érdemelnek, és nem pedig azt, hogy cselédnek nézzék őket. Nagyon sok szöget lehet beverni egy fába, amelyeket ki is lehet húzni, de a kihúzott szögek helyén a lyuk megmarad! Jó volna, ha ezt minden kedves vendég megpróbálná szem előtt tartani.

Vannak persze olyan esetek, ahol a vendéglátó iparban dolgozó személy nem a megfelelő munkát választotta, és alkalmatlan a feladatra, de ez úgyis hamar kiderül, és nem mondom, hogy a vendégnek kell meghunyászkodni. A vendég igen is nyilvánítsa ki nem tetszését, ha igazságtalanság érte, de az ilyen vélemény nyilvánításnak is vannak határai. Nem muszáj ordenáré módon üvölteni valakivel, aki lehet, hogy nem is tehet az adott problémáról. Lehet hivatalos utat is igénybe venni, mint pl. vendégkönyv, amelynek mindenhol rendelkezésre kell állnia, a sütödétől, az osztályon felüli szállodáig.

Szólj hozzá!

A zuhanyzás egészséges.

2013.07.29. 10:24 wsx

Ugye sokszor hallottuk már azt, hogy a zuhanyzás egészségesebb, mint a kádba való fürdés. Főleg férfiak esetében, ahol a herék számára nem tesz jót a forró fürdő. Hát szerintem ezt csak azok találták ki, akik spórolni akarnak a vízszámlám. Gondoljunk csak bele, amikor nyáron hőség van, és az utcán van 35-40 fok, akkor mi van a férfi herékkel. Ott fölnek meg a gatyában, ahol vannak, és semmit sem tudunk ellene tenni. Még ha szerencsés esetben az ember egy légkondicionált irodában dolgozik is egész nap, akkor is áll a megállóban, vagy egyszerűen csak sétál az utcán, ameddig eljut A-ból B-be. Ez olyan, mint amikor a gyereknek azt mondják a szülők, hogy ne egyen meg egy egész tábla csokoládét, mert elrontja a gyomrát. Egy egészséges gyerek nem rontja el egy tábla csokitól a gyomrát, csak régebben (és sajnos mostanában is), a szülők mindent kitalálnak, csak, hogy ne kelljen csokoládéra költeni. Más kérdés, hogy nem kell feltétlen sok csokoládét enni, de a hócipőn tele van már az ilyen dolgokkal. Arról nem is beszélve, hogy amikor az emberek a gőzbe mennek, akkor sincs a heréknek esélye sem, hogy megfelelő hőmérsékleten legyenek, és számos embert ismerek, akiknek, ennek ellenére sikerült gyereket gyártania. Szóval nem kell a kifogás. Aki nem szeret kádban fürdeni, azoknak nagy része valójában szeret, csak sajnál a vízszámlára költeni!

Szólj hozzá!

Ha minden házaspárnak adnánk 50millió forintot…

2013.07.18. 09:48 wsx

Ha minden házaspárnak adnánk 50 millió forintot, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy a nagy részük elválna. Persze biztosan lennének kivételek is, de ha sok pénzem lenne, akkor csinálnék egy ilyen kísérletet, mondjuk 100 házaspáron, és figyelném az eredményt, persze úgy, hogy nem tudnának róla, hogy ki adta a pénzt, és azt miért kapták. Kitalálnék valamit, ami hihető, és amiben biztosak lehetnek, hogy ez nem csalás és becsapás, hanem tényleg az övéké a pénz, és azt csinálnak vele, amit akarnak. Hogy mire alapozom ezt? Arra, hogy a legtöbb házasság csupán érdekből történik. Sokan vannak, akik nem akarnak házasodni, de a barátnő erőlteti, és végül beadják a derekukat. Sokat csak a pénzért házasodnak. Sokan pedig egyszerűen csak meggondolatlanságból, mert azt hiszik, hogy ő lesz majd az igazi. Sokan azért házasodnak, mert rájönnek, hogy ha nem tennék, akkor sosem lehetne önálló lakásuk, vagy egy autót sem tudnának venni maguknak. A házasság után pedig megosztják a költségeket, és be tudják vállalni a lakás hitelt, és/vagy az autó hitelt is.  Mintha ez jelentené a boldogságot, miközben jönnek a gyerekek, a számla, meg a gondnok. A mikulás, a megszokás, az unalom blokk. Szépen-lassan persze beletörődnek ebbe, és képesek egy rossz házasságban egy életet leélni. Mivel nagyon sok a rossz házasság, ha minden házaspár kapna, fejenként, 50 millió forintot, biztos vagyok benne, hogy a döntő többségük elválna. Aki nem, ott az egyik fél annyira gerinctelen, és csúszó-mászó, hogy ha fát vágnak a hátán, akkor is a másik fél mellett marad, csak a pénz miatt. 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása