Ez, amit én gondolok.

Tedd a szívedre a kezedet! Tetszik még ugyan az a nő, aki 10 éve tetszett? Tetszik még ugyan az az autó, ami 10 éve tetszett? Akkor meg mi a frászt vársz? A szerelem elmúlik. Nálam okosabbak mondták, hogy a szerelem 2-3 évig tart általában, és bár biztosan vannak kivételek, az emberek nagy része utána már csak megszokásból, a gyerekek miatt, vagy anyagi függőségből marad együtt. Ha tetszik, ha nem, ez így van. A legtöbb férfi a háta közepére sem kívánja a gyereket, de nő úgy intézi, hogy mégis legyen. Főleg, ha jó partit fog ki, és azt gondolja, hogy gyerekkel a férjet örökké meg fogja tudni tartani. Ez egy marhaság. Már nem a múlt században élünk, amikor szégyen volt elválni. Az emberek sokkal felvilágosultabbak, és az eszesebbek nem fognak leélni egy rossz házasságban egy egész életet, csak, mert egyszer örök hűséget fogadtak valakinek, mert rájönnek, hogy ez nem megy. A nők, és férfiak többsége 50 éves kor után gyökeresen megváltozik. Még az sem bírja majd ki, aki előtte 30 évig együtt élt vele. Nem tudom, hogy mire számítanak az emberek, de abban biztos vagyok, hogy aki boldogan él egy kapcsolatban, az boldogan él házasságkötés nélkül is. Ismertem férfiakat, akik sajátjukként nevelték más gyerekét, mert az a nő előző házasságából való volt. Aztán ők is elváltak. Ismertem olyat, aki 27 évig bírta, majd szintén elvált, és most a falba veri a fejét, hogy mennyire hülye volt, csak azért, mert azt mondogatta magának, hogy ott a gyerek, ez a családom, stb. stb. Közben eltelt a fél élete. Megérte? Nem hiszem. Egy rossza kapcsolatot fel kell ismeri az elején, és változtatni kell, mert mondok egy közhelyet: Kutyából nem lesz szalonna! Lehetséges, hogy formálni lehet az embereket egy bizonyos szintig, de az alaptermészetük, ugyan az marad. Le lehet szoktatni őket a dohányzásról, és arról, hogy mindig hajtsák vissza a vécé deszkát maguk után, de ez mit sem ér, ha közben, egy elviselhetetlen, érzéketlen, hazudozó, lelkiismerettől mentes ember az illető. Lehet hinni, hogy csak első eset. Lehet adni egy második esélyt, de egy harmincadikat már nem. Csak sajnos sok ember képtelen egyedül élni, és inkább saját életét és egészségét is feláldozza, csak, hogy ne legyen egyedül egy percig, egy évig, vagy akár meddig, ameddig nem talál magának egy másik párt. Én azt mondom, hogy ilyenek megérdemlik a sorsukat! Szenvedjenek, akkor, ha ennyire kiszolgáltatottak akarnak maradni, és képtelenek az önnállóságra.