Ez, amit én gondolok.

Való igaz, hogy a népességrobbanás következtében egyre többen élünk a földön, és teljesen más problémákkal kell szembenézünk, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Mostanában mindenki törekszik a környezettudatos életmódváltásra, és az egészséges étkezésre. Közben sokan nem is tuják, hogy az, hogy eldöntöm, hogy holnaptól nem eszem húst, nem csak egy döntés kérdése. A vércsoport határozza meg, és ha valakinek olyan a vércsoportja, akkor bele is halhat abba, ha nem eszik húst. Megjöttek a megfizethető elektromos autók, amelyeket még ingyen is lehet tölteni. Közben pedig nagyrész nem megújuló energiával termeljük hozzá az elektromos áramot, hanem szén, atom, és egyéb környezetszennyező erőművek segítségével. Minden kezdet nehéz, nem is ezzel an a gond. Nem lehet egyik napról a másikra áttérni. Szépen, fokozatosan. Nagyon spórolósra fogtuk, és nem csak mi, hanem a világban úgy nagyrészt. Nem mintha pazarolni kéne, és kidobálni az ételt, vagy nyitva hagyni az ablakot akkor is, ha teljes gázon fűtünk. Nem erről beszéltem. Csak gondolkodóba estem. Vajon mi változott ennyit, hogy gyerekkoromban nem volt gond, ha megfürdik, kádban, egy egész család, egymás után, nem egymás vizében? Az sem volt probléma, hogy nem voltak szigeteltek a házak, lakások, és szökött el a meleg, mert senkit sem veszélyeztetett annak a réme, hogy emiatt nem tud majd meleg ételt adni a gyermekeinek, mert olyan magasak lesznek a számlák. Aztán elgondolkoztam. Tegyük fel, hogy van egy cégem. Áramszolgáltató. A havi bevételem mondjuk 5 milliárd forint, és most csak példaként mondom, tegyük fel. A cégem úgy van berendezkedve, hogy 5 milliárd forint kell havonta, ahhoz, hogy fejleszteni tudjam a hálózatot, fizessem az alkalmazottakat, szélsőséges időjárási körülmények után az elszakadt kábeleket ki tudjam javítani, hogy a hűtőjébe otthon senkinek ne menjen tönkre az étel, mert 2 napig nincs áram. Az emberek elkezdtek takarékoskodni, mert nem akarnak sok áramszámlát fizetni. Már havonta nem 5 milliárd a cégem bevétele, hanem 4.7 milliárd. Hónapokig még minden rendben, mert van elég tartalék, és a fogyasztás hullámzó. Van, amikor 5.6 milliárd, vagy amikor 4.4 milliárd. A gond akkor kezdődik, ha ez tartósan 5 milliárd alatt lesz, minden hónapban. Mit tudok tenni? Árat emelek? Elbocsátok néhány alkalmazottat, nem fejlesztem a hálózatot. Egyik sem jó. Mindenkit nem lehet elbocsátani, mert akkor a cég működésképtelenné válik. Minimális létszám megtartása mellett ugyan működőképes marad, de annyi plusz terhet ró az alkalmazottakra, hogy az már feszíti a mindennapi életüket, és egyre stresszesebbé válnak, ráadásul még többet sem tudok nekik fizetni, mert pontosan azért bocsátottam el a többieket, hogy megtakarítsak. Nem fejlesztem a hálózatot sem jó megoldás, mert akkor a minőség romlik, és nem tudok újabb ügyfelekhez jutni. Kézenfekvő, hogy árat emelek. Ki jár rosszul? A fogyasztó? Mit csinál a fogyasztó, ha még drágább lesz az áram? Még kevesebbet használ? Mit csinálok én? Még nagyobb árat emelek. Ezzel egy öngerjesztő folyamat indul be, amely sokáig eltart, de mindenképpen végzetes lesz a következménye. És ez csak egyetlen példa volt, mert ha ehhez hozzáteszem, hogy a boltban, ahol vásárlok, a villamoson, amin utazom, és számtalan helyen árammal működő berendezések üzemelnek, azok üzemeltetői sem fogják várni, hogy csődbe menjenek. A boltos elkezdi emelni az árat, hogy ki tudja fizetni a magasabb számlát. A tömegközlekedés is többe kerül, akkor is, ha sosem utazom villamoson, mert egyfajta jegy van, aminek az árába az összes tömegközlekedési eszköz használata bele van építve. Ha a boltban is magasabbak az árat, mit teszek? Kevesebbet vásárlok. A boltos mit tesz, hogy meg tudja tartani az eddigi bevételét, és még többet is, mivel neki is nőttek az áramszámlái? Árat emel. Érted már? Mire megyünk a nagyon nagy spórolással? Nem mondom, hogy pazarolni kell, de nem attól reméld azt, hogy olcsóbb lesz minden, és jobban ki fogsz jönni a fizetésedből, hogy ha nem fürdesz kádban. Ha kevesebbet használod a villanytűzhelyet. Ha kevesebbet fűtesz.