Ez, amit én gondolok.

Robot porszívó

http://neatorobotics.com/

Ez a porszívó azért jobb, mint bármelyik másik, mert lézer segítségével felméri a helyiségben lévő tárgyak helyzetét, és a szerint, nem pedig „össze-vissza” kezd porszívózni. A legjobb, hogy a folyamat közben is folyamatosan térképezi a helyiségben lévő tárgyakat, bútorokat, és ha eltérést érzékel, akkor annak megfelelően jár el. Precízen körbeporszívózza így még az asztal lábát is.

Kézszárító, porszívó, ventilátor

http://www.dyson.com/

Ez a cég innovatív termékeket gyárt. Olyan kézszárítót, amely 12 másodperc alatt megszárítja a kezet, úgy, hogy kevesebbe kerül az üzemeltetése, mint a hagyományos kézszárítóknak, valamint olyan szűrőrendszer van benne, amely megtisztítja, a kézre fúj levegőt, hogy ne a mellékhelyiség, baktériumokkal teli felmelegített levegőjével tisztítsuk a kezünket. A készülékben dolgozó ventillátor 88000 fordulat/perc sebességgel szállítja a levegőt.

http://www.dyson.com/handdryers/default.asp

A Dyson cég több porzsák nélküli porszívót is forgalmaz, amelyek nagyon komoly teszteken mennek át. Olyan teszteken, amelyeket az életben nem teszünk, vagy csak jóval kevesebbszer teszünk meg, mint a tesztek esetében.

A Dyson újragondolta a ventillátorok működési elvét, és kifejlesztett egy olyan ventillátort, amelyben nincsenek lapátok. Ilyen készülékeik hősugárzó változatban is léteznek. Hogy miért jó ez? Egy hagyományos ventilátor a levegőt egyeletlenül juttatja el a testünkre, mivel a lapátok szeleteket csapnak ki a levegőből. A Dyson által kifejlesztett ventilátor azonban a teljes ventilátor felületen folyamatosan, és egyenletesen juttatja el a levegőt a testünkhöz, mindezt a repülőgépek szárnyának felépítése segítségével.

http://www.dyson.com/fans/fans.asp

Elgondolkoztam azon, hogy miközben mindenki lakásról, autóról, újabb IPhone-ról álmodik, a saját maga kényelmét mennyire képes háttérbe szorítani. Spórolunk a fűtéssel, spórolunk az árammal, vízzel, de a mobil meg van. A hitelt felvesszük a nagyobb lakásra. Holott, lehet, hogy ezzel ártunk magunknak többet, ahelyett, hogy kényelmesen élnénk, és rendesen fürdenénk, használnánk az áramot, és nem két pulóverbe ülnénk a TV előtt, meleg teát kortyolgatva, hogy kevesebb legyen a számla. Lehet, hogy egy kisebb lakásban, vagy egy ritkábban cserélt mobiltelefon árának megspórolásával, megtehetnénk, hogy rendesen fűtűnk, és nem 18-20 fokban éljük le az életünket. Most még lehet, hogy mindenki úgy gondolja, hogy ez neki így jó. A gyerekeknek is hiába mondjuk, hogy rendesen mossanak fogat, mert később már nem lesz ami fájjon. Mi magunk meg elüldögélünk a sötét szobában, nézve a TV-t, és rontva ezzel a szemünket, hidegben, két pulóverben. Aztán mikor majd megöregszünk, és eljön az ideje annak, hogy meghalunk, végiggondoljuk az életünket, és nem fog tetszeni, amit látunk. Nem fog tetszeni, hogy spóroltam az újabb mobiltelefonra, mert az éppen aktuális trendek ezt diktálták, és nem akartam kilógni a sorból. Nem fog tetszeni, hogy életünk felét szemüvegben éltük le, mert annyira sem tettünk magunknak eleget, hogy egy állólámpa fényénél nézzük a tv-t. Nem fog tetszeni, hogy évtizedekig fizettük a hitelt egy olyan lakásra, amelyben fáztunk, mert a fűtésre nem tellett. Nagyon nem fog tetszeni. Az ember kényelme az otthona. Ha kényelmetlenül élünk otthonunkban, akkor egész életünket kényelmetlenül éljük le. Elrontjuk a szemünket. Ízületeink bánják azt, hogy életünk nagy részét hideg lakásban éltük le. Miért? Megéri? Megéri egy nagyobb lakás? Megéri egy újabb telefon, vagy jobb autó, ha az egészségünket, és életminőségünket rontjuk el ezzel? Szerintem nem.

Nem tudom, hogy mi lesz még Magyarországon, de szerintem egyre elkeserítőbb a helyzet. Akinek ismerős a költségmegosztó fogalma, az tudja, hogy vannak olyan lakások, amelyek fűtési költsége akár meg is sokszorozódhatott a költségmegosztásos rendszer használatának bevezetésével. Ezen lakásokban élők, vagy kénytelenek irreálisan maga fűtésszámlát fizetni, vagy egészségkárosítóan alacsony hőmérsékletben élnek, hogy egyáltalán ki tudják fizetni a számlát. Itt nem néhány ezer forintos tételekről van szó. Míg az egyik lakás egész szezonban 45 ezer forintot fizet, addig egy másik lakás akár 300ezer forintot is fizethet.

Sok olyan gyereknek, aki magatartásilag kirí a többiektől, szokták mondani az osztálytársai, hogy otthon biztosan szóhoz sem hagynak jutni, azért van ilyen a suliban. Most, felnőtt fejjel értem meg, hogy tényleg mennyire így van ez, és most nem a gyerekekre, hanem a felnőttekre gondolok. Sokan a munkahelyükön élik ki magukat, mert otthon mindig ugyan az várja őket. A gyerekek, a lecke, a vacsora, a fürdetés, és az alvás. A megcsináltad a leckét? A bepakoltál a suliba holnapra? Ezért aztán, amikor dolgozni mennek, és nincsenek meg a kötelező családi „rutinok”, szabadabbnak érzik magukat, és másként is viselkednek, mint egyébként a családjukkal. Hiszen az életük változatos lesz a munkahelyen, mert maga a munka is változatos, de változatosak a beszélgetések, és változatosak az emberek, akikkel a munkájuk során kapcsolatba kerülnek. Aztán munka után megint a napi rutin. Persze nincs is ezzel baj addig, amíg a napi rutinon túl már semmit sem csinálnak. Nem mennek egyszer-egyszer ki a szabadba sétálni egyet. Otthon töltik a hétvégéket, mert az asszony vasal, takarít, vagy mos. A legtöbb ember alig várja, hogy dolgozni mehessen. Később esetleg a munkahelyén ismerkedi meg valakivel, aki másként él, és nem úgy, mint ő. Akivel jobban érzi magát, mint a saját családjával, mert van egy kis változás az életében. Hát nem kéne ezt megvárni, és inkább a saját családunkban kéne olyan életformát kialakítani, ahol a hétköznapok olykor változatosak. A hétvégéket sem mosással és takarítással kellene tölteni, mert ha minden nap csinál az ember valamit, és alapjában véve rendbe tartja a háztartását, akkor nincs szükség arra, hogy egy egész napot a hétvégéből végig mosson, takarítson. Helyette reggel lehetne tovább pihenni, és ebéd után kimozdulni otthonról, az alvás és TV helyett. Este pedig megnézni egy filmet, vagy játszani a gyerekekkel. Biztosan sokan most azt mondják, hogy napi 10 órát dolgozom, és már nincs energiám, de akkor minek vállaltunk családot. Minek vállaltunk gyerekeket, ha nincsen rájuk energiánk? Egészségesebben élnek azok, akik kutyát tartanak, mert a kutyának nem lehet azt mondani, hogy nem viszlek le, mert nincs energiám, és inkább végezd a dolgodat el a fal mellett. A gyereket könnyebb elzavarni a szobájába, hogy foglalja el magát, de biztosan ez a megfelelő megoldás? Szerintem nem. Egy gyereknek ahelyett, hogy egyre jobban megutálja a szüleit, amíg felnő, inkább megszeretnie kéne, hogy felnőtt korában is jó kapcsolata legyen a szülőkkel, amikor a legjobban szükség van rájuk. Szentimentális baromság? Lehet. Viszont az is lehet, hogy pl. Angliában a szülők és gyerekek együtt eregetnek sárkányt hétvégén, és együtt bicikliznek, és nem iparmágnások, akiknek nem kell dolgozniuk. Átlagos családok, akik tudják, hogy az életük nem állt meg ott, hogy gyerekük és felségük lett, hanem éppen ellenkezőleg. Itt kezdődik!

Félreértés ne essék. Nem utálom sem a vidékieket, sem a külföldieket, de annyira irritál engem, amikor megjátszóan viselkednek. Nagyon ellenemre van, amikor ki ha én nem? Módjára viselkednek azok, akik Budapestre kerültek innen-onnan, miközben fogalmunk sincs a városról és szokásokról. Csak beerőszakolták magukat. A TV-ben szinte mindenki vidéki, vagy külföldi. Van egyáltalán még eredeti budapesti Budapesten, vagy azok már kihaltak? Nem értem, hogy hogyan lehetnek a budapesti emberek ennyire „vakok”, hogy nem veszik ezt észre. A cégeknél lassan már 50-50% a budapesti és vidékiek aránya, miközben rengeteg budapesti ember van állás nélkül. Csak hát nincs mit tenni, be kell látni. A vidéki emberek valahogy összetartóbbak, mint a budapestiek. Le is fognak minket, Budapestieket nyomni hamarosan, mert túl jóhiszeműek vagyunk velük szemben. A vidéki életforma egy teljesen más életforma, mint a budapesti. Ha egy budapesti ember menne vidékre, akkor a minimum, hogy „megkövetelnék” tőle, hogy beilleszkedjen. A budapesti emberek miért nem követelik meg ugyanezt? Miért hagyják magukat? Miért hagyják, hogy a vidékiek/külföldiek befolyásolják öltözködési és étkezési szokásainkat? Nem elég, hogy Magyarországra amúgy is csak románok, szerbek, horvátok, ukránok, és más olyan népek jönnek, akik nem, hogy kulturáltan tudnának viselkedni, még az itteni embereket is elrontják? Én büszke vagyok, hogy budapesti vagyok. Itt születtem, és talán itt is halok meg. A családomnak már volt vezetékes telefonja, amikor a vidék még azt sem tudta mi az. Autóról nem is beszélve. Igen, tudom. Sok budapestinek esetleg nem volt. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a vidéki/külföldi ember a semmiből idetalál, és „mindenbe” fejest ugorva azt gondolja, hogy ő itt már mindent megtehet. Én végigkísértem Budapest fejlődését és meg vagyok rendülve. Meg vagyok, mert gyerekkoromban az autó ajtaját nyitva lehetett hagyni, amíg beszaladtunk vásárolni a közértbe. Meg vagyok, mert soha ennyi kigyúrt agyú kopasz ember nem volt Budapesten, mint most. Tipikus vidéki beidegződés, hogy izomagyúnak kell lenni, mert vidéken a gyerekek mindenen összeverekedtek, és máshogy a problémákat nem tudták megoldani. Míg én az általános iskolámmal a napközi egy részét a parkban töltöttem, és játszottam a többiekkel, erőszakoskodás nélkül. Mit tudnak a vidékiek/külföldiek Budapestről? Korábban itt sem éltek. Fogalmuk sincs, hogy mennyire megváltoztatták Budapestet, és az itt élők életét, és hozták magukkal az összes rosszat, amit vidékről hozni lehetett. És még ők panaszkodnak, hogy szmog van, tömeg van, meg kosz van. Nem kérte senki, hogy ide jöjjenek. Ha nem tetszik, akkor vissza lehet menni vidékre. Régen nem volt tömeg, nem volt kosz. A budapestiek büszkék voltak, de ahogy látták leromlani Budapest értékrendjét, már nem tudnak úrrá lenni a helyzeten, és átveszik a stílust. Tisztelet a kivételnek, és az olyan városrészeknek, ahol még vannak igazi lokálpatrióták, akik nem csak azért élnek ott, mert trendi, hanem azért, mert szereik. Azért, mert ott éltek egész életükben, és bizonyára szívüket sanyargatja, amikor visszagondolnak azokra az időkre, amikor a környezetük még nyugodt volt, és nem laktak ott olyanok, akik nem oda valók. Mint most!

Nemrégiben megjelent egy cikk az index.hu oldalon. (http://index.hu/kulfold/2011/08/31/a_szlovakok_nem_kernek_a_bevandorlok_ertekrendjebol/) A cikkben van egy idézet:

Furcsa módon sok ember számára egy használt lakás, vagy használt autó nem képvisel olyan értéket, mint egy új. Az emberek igényesek, amikor autó, vagy lakásvásárlásról van szó. Fontos számukra, hogy újat vegyenek. Talán nem is a számukra fontos, hanem a környezetükben élők számára, hogy lássák, hogy ők bizony megengedhetik maguknak, hogy új lakást, és/vagy új autót vásároljanak, holott a látszat gyakran csal. Van, akiről feltételezzük, hogy megengedheti, de közben mégsem, és persze fordítva is. Ugyanakkor, ha ruháról van szó, hirtelen megveszik a használt ruhákat is, mert akkor már oda az igényesség? Miért? Jobb egy más ember által ki tudja mennyi ideig hordott használt ruhában járni, mint egy használt lakásba költözni, vagy egy más ember által használt autót megvenni? Miért? Szerintem ez az egyénnek saját magára nézve szegénységi bizonyítvány. Mi lesz ebből? Elkezdünk majd használt cipőket venni, miközben a kívülállóknak az új lakásunkkal, vagy autónkkal dicsekszünk? Turkáljatok csak, én maradok az új ruháknál. A használtat majd a konténerekbe dobom, amik előbb-utóbb egy turkálóban kötnek ki, amit lehet, hogy pont te fogsz viselni egyszer. Addig is jól teleizzadom, hogy neked már ne kelljen.

Az a baj Magyarországon, hogy az ember dolgozhat jól, de azt valamiért senki sem veszi észre. A jó dolgozó olyan, mint a jó kutya. Reagál a parancsokra, megcsinálják, amit kérnek tőle, a lehető legjobb tudása szerint. A különbség az, hogy míg a kutyát ezért rend szerint megdicsérik, a dolgozó általában sokszor még visszajelzést sem kap munkájáról. A legidegesítőbb dolog a benyalók. Ameddig valaki csak jól dolgozik, és nem nyal be, addig csak egy a többi közül. Soha senki sem fog odamenni hozzá, hogy nagyon jó munkaerő, vagy, hogy előléptetjük, esetleg fizetésemelést kap. Csak a benyalók. Azok, akik egyes cégekhez általában már eleve ismeretség alapján kerülnek be, és akik látványosan haladnak a ranglétrán, amelynek szinte a legaljáról indultak. Sosem értettem, hogy néhány év alatt mondjuk egy postázóban dolgozó munkatárs, vagy egy technikus, aki számítógépeket telepítget, vagy nyomtatók festékkazettáját cserélgeti nap, mint nap, hogyan juthat el egy csoportvezetői beosztásba. Persze akkoriban még naiv voltam, és azt gondoltam, hogy a jó munka majd meghozza az eredményét. Majd valahol, valaki biztosan felfigyel azokra, akik a munkájukat komolyan veszik, és nem kell könyörögni nekik, hogy végezzék el. Aztán rájöttem, hogy ez csak hiú ábránd, mivel, ha az ember nem nyal be, vagy nincsenek kapcsolatai az adott cégen belül, akkor sehova sem fog jutni, mert a vezetők, akik egy lépcsőfokkal előrébb juttathatják, általában nem tudják, hogy az adott munkaerő milyen. Sokszor még azt sem, hogy mivel foglalkozik. Csak akkor látják, hogy ha panasz van rá. Csak akkor, hogy ha ő panaszkodik valami miatt. Szerencsésebb dolog, amikor a dolgozónak olyan közvetlen felettese van, aki tolmácsolja a „nagyok” felé, hogy az adott dolgozó mennyire jó munkaerő, vagy éppen mennyire nem az, például egy értékelés esetében. A csőrömet nagyon az bántja, hogy vannak dolgozók, akik esetleg nincsenek is képbe a dolgokkal, csak jó dumások, és el tudják magukat adni. Ők hamar előrelépnek, és amikor már egy bizonyos pozícióban vannak, és kisül, hogy mennyire nem értenek ahhoz, amit csinálnak, akkor már az, aki olyan pozícióba jutatta őket, nem fog visszakozni, mert azzal saját magára is rossz fényt vetne, hogy miért is emelete az illetőt olyan pozícióba, ahová nem való. Innen pedig már csak feljebb az út, hiszen gondoljunk bele, hogy legalább egy ideig, lehet több év is, az illető dolgozott, mint csoportvezető, vagy esetleg középvezető, és mivel van „tapasztalata” nyugodtan beírhatja majd később az életrajzába, hogy vezetői beosztásban volt korábban. Mondanom sem kell, hogy egy esetleges munkahelyváltásnál mennyivel jobban fogják őt kezelni, mint akinek nincsen vezetői tapasztalata, de vezetői állást szeretne betölteni. Az ilyen embernek szinte semmi esélye, mert nem adják meg neki azt az esélyt, hogy legalább próbára tegye önmagát. Miért nem? A fentiekből következi. Egyrészt, mert lehet, hogy nem szőr benyal. Másrészt meg, ha már megteszik vezető beosztásba, és kiderül, hogy nem válik be, akkor csak nagyon indokolt esetben bocsájtják el, amikor már végképp látszik, hogy tévedés volt az egész, de ez arra nézve fog majd megint csak rossz fényt vetni, aki az adott pozícióba az illetőt felvette. Mivel egy megmondtam, hogy ez az ember nem válik be szöveget a főnők nem szeretne a háta mögött visszahallani, ezért inkább nem is próbálkozik olyasvalakivel, akit nem ismert. Csakis korábbi ismeretség, ill. szőr benyal, aki sok esetben csak annyira meg tudta saját felettesét megvezetni a nagy dumájával, hogy megkapja a kívánt pozíciót. Míg nyugatabbra a főnöknek cseppet sem kellemetlen, hogy ha egy vezetőt el kell bocsátani, addig Magyarországon ebből presztízskérdést csinálnak, és mivel saját presztízsüket egyik vezető sem akarja rontani, így maradnak a szőr benyal-ok, akik lehet, hogy alkalmatlanok, de jó ivócimborák.

Sokan ferde szemmel néznek azokra az emberekre, akik kijelentik, hogy ők bizony nem szeretnének gyereket. A legtöbb gyerek egyszer csak elérkezik arra a korra, amikor szeretne valamilyen állatot. Általában kutyát. Érdekes, hogy ilyenkor az emberek nagy része bele tud gondolni, és próbálja megmagyarázni a gyerekének, hogy a kutya mekkora felelősség, és próbálja lebeszélni gyerekét. Elmondja neki, hogy rendben van, hogy most tetszik a kutyus, de amíg él, gondozni kell. Sétáltatni, etetni, oltatni, és a többi. Ugyanakkor, ha valaki pontosan a hasonlók miatt nem szeretne gyereket, azt nem értik meg egyesek. Egy gyerek sokkal nagyobb felelősség, mint egy kutya. Mégis sokan meggondolatlanul vállalnak gyereket, vagy gyerekeket, miközben saját magukra sem jut annyi energiájuk, és idejük, mint amennyit szeretnének. A pénzről nem is beszélve. Egy kutya sajnos nem is él olyan sokáig, mint egy gyerek. Mégis az emberek nagy része jobban végig tudja gondolni, hogy mivel jár egy kutya, mint azt, hogy mivel jár egy gyerek. Persze vannak olyanok is, akik azt is végig tudják gondolni, hogy mivel jár egy gyerek, és lehet, hogy pont ezért nem szeretnének. Nincs ebben semmi rossz, szerintem. Vannak, akik autót nem akarnak venni, mert nem akarnak fizetni érte mindenféle biztosítást, meg adókat. Nem akarják szervibe hordani, mert szerintük az autó csak nyűg az ember hátán, ami csak viszi a pénzt. Ezzel senkinek nincs baja.

A vízcsapból is az folyik hogy a mosógépet elég csak 40 fokra beállítani, ha ilyen, olyan mosóporadalékot teszünk hozzá, mert az akkor rendesen kihozza a foltokat. Ez rendben is van. Azzal van csak a gond, hogy az emberek nagyrésze a turkálókban vásárol mindenféle alacsony minőségű, és sokszor hamis, márkát, amelyeket nem lehet együtt mosni, mert összefogják egymást. Tudom. Erre is van színfogó kendő, de ha az emberek alapvetően márkás ruhákat vásárolnának, akkor nem lenne szükség arra, hogy minden színt külön-külön mossunk, mert ha valami, hát ez egyáltalán nem energiatakarékos. Ilyenkor jön a közhely, hogy az olcsóbb drágább, és menynire igaz! Inkább kevesebb ruhád legyen, de az normális legyen, és ne menjen tönkre fél év alatt, mintsem csak azért, mert sok nem minőségi ruhád van, állandóan szeparálva mossál, és ráadásúl még így is tönkremennek a ruháid rövid idő alatt. Igen. A márkás holmi drágább, de meg van az oka. Persze márkás holmit sem kínai piacról kell venni, mert az hamisítvány. Aki ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve az vegyen magának kínai piacról és rendesn korrekt ruházati üzletből ugyanazt a márkát és ugyanazt a ruhadarabot és cipőt, és meg fogja látni, hogy miről beszélek. Persze vannak márkás holmik is, amelyek nagy igénybevétel alatt hamarabb tönkre mennek, de a kínaiak sosem fogják a hamis árút visszacserélni, míg mondjuk egy sportboltban, vagy egy komolyabb ruhaüzletben, szó nélkül cserélik a tönkrement árút, persze garanciaidőn bellül. Jó példa erre a Reno cipőbolt, ahol egy kilyukadt cipőmet 5 hónap után szó nélkül cseréltem egy másikra. Az olcsóbb a drágább! Még ha nem is azonnal jön ki ennek a hatása, de hosszútávon biztosan.

Tudod én Budapesten születtem, és itt is élek születésemtől fogva. Te felkerültél Budapestre valahogyan letelepedtél, hiszen nem tudtál a saját városodban/faludban boldogulni. Mégis úgy viselkedsz, mintha ismernéd Budapestet, és mintha a tiéd lenne az egész Budapest. Pedig nem ismered Budapestet. Teljesen már neveltetést kaptál, teljesen más szociális közegben éltél. Ezt sosem fogod tudni kitörölni magadból. Elárulja származásodat az öltözködésed, a beszéded, az étkezési szokásaid, az arcod. Hát ez bassza nagyon a csőrömet! Az, hogy te próbálod meg „tesztre szabni” Budapestet és a benne élő budapestieket, holott ha én mennék a te városodba/faludba, akkor rögtön összedugnák a helyiek a fejüket mögöttem és rendesen kitárgyalnának. Ha pedig nem úgy viselkednék, mint ahogyan ők, akkor kiközösítenének. Senki sem kérte, hogy Budapestre gyere, de ha már itt vagy, akkor próbálj meg viselkedni és visszavenni az arcodból. Te panaszkodsz a dugókról és a zsúfoltságról? Miattad van az egész. A 20 éve nem voltak dugók, és nem volt zsúfoltság, de a magadfajták, akik szegény vidékiek hírében állnak, Budapesten vesznek lakást maguknak. Aztán jön az összes rokonod és ismerősöd is veled együtt. Egy vidékiből 4 lesz rövid idő alatt. Elveszed a munkahelyeket a Budapesti emberek elől, mert a vidéki természeted és véred mindenkin átgázolva, letiporva csinálja az utat magának. Hát ez vagy te, kedves vidéki polgár, akit én személy szerint sosem fogok szeretni. Tisztelet az igen kevés kivételnek!

Mostanában nagyon divat lett, hogy mindenki érintőképernyős okos telefont vesz. Legnépszerűbb talán az Apple Iphone-ja, de persze konkurencia is akad bőven. Van Nokia Symbian operációs rendszeren, és van bőven Android és Windows Phone rendszerű telefon is. A legtöbb ember nem is igazán tudja a fogalmakat, hiszen valójában e termékek nagy részét már inkább kézi számítógépnek kategorizálják, mintsem telefonnak, de az egyszerűség kedvéért maradjuk a telefon megnevezésért. Ezekbe a telefonokba az a nagyszerű, hogy mindenféle hasznos és kevésbé hasznos programokat lehet telepíteni rá. Igen ám, de e programok nagytöbbsége angol nyelven kezelhető, és csak kevés állítható át magyar nyelvűre. Tehát a legtöbb ember megveszi, vagy részletekben kifizeti a méregdrága árat egy-egy ilyen készülékért, de valójában csak az operációs rendszerben elérhető programokat használja, mert angolul nem tud, és nem tudja használni az angol nyelvű programokat. Az a kérdés, hogy ha csak naptárat, mp3 lejátszót, fényképezőt, SMS és e-mailküldést használunk a telefonunkon, és persze telefonálunk vele, akkor miért kell méregdrága 200ezer forint feletti Iphone, vagy más készülék? Hiszen ezeket a funkciókat tökéletesen hozza egy 30-40ezer forintba kerülő telefon is, de akár 20ezer forintos kategóriában is találhatunk olyan telefonokat, amelyeket memóriakártyával bővíthetőek, lejátsszák az MP3-akat, és minden alapvető funkció bennük van. Ha pedig annyira buták vagyunk, hogy nem érdekelnek a letölthető programok, vagy nem tudjuk azokat kezelni azért, mert nem tudunk angolul, akkor olyanok vagyunk, akik csak azért vesznek méregdrága okos telefonokat, hogy villoghassanak vele, meg azért, mert ez a trendi. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik valóban ki tudják használni e telefonok képességeit, és esetleg még szoftvereket is tudnak rájuk fejleszteni, de ők vannak a kevesebben. Nem készült szerintem még felmérés erről a témáról, de szerintem 100 emberből, akinek okos telefonja van, 90 csak a beépített programokat használja. Ez pont olyan, mintha a Windows-ra nem telepítenénk Office-t, hanem egész életünkben jegyzettömböt használva készítenénk el a dokumentumainkat. Bár ez nem teljesen jó példa, mert a Windows- ban Wordpad, ami formázott szöveget is tud szerkeszteni, de talán érzitek a lényeget. Persze tudom. Az Office elérhető magyarul is. Meg a Skype is.

Mindannyian jártunk már úgy, hogy egy kedves ismerősből olyan gyorsa ábrándultunk ki, hogy észre sem vettük. Amíg az emberek csak köszönnek egymásnak, vagy elbeszélgetnek valamilyen témáról, általában ezt mind meg tudják tenni úgy, hogy az nem bántó. Viszont amikor valami nem tetszik a másiknak, akkor már más a helyzet. Meg tanultunk további jó étvágyat kívánni, amikor elhagyjuk az asztalt ebéd után a céges étteremben. Megtanultuk azt is, hogy illik egészségedre felkiáltással befejezni az étkezéseket, ill. ezt mondani akkor, amikor nekünk kíván valaki további jó étvágyat, mert ő már megy, mi meg még eszünk. Ugyanakkor, ha mondjuk, a kollégánk zenét hallgat fejhallgató nélkül, vagy bármilyen más, nekünk nem tetsző dolgot csinál egy ismerősünk, akkor azt mondjuk pl., hogy: Ugye nem akarsz egész nap így zenét hallgatni? Ugye, nem gondolod, hogy ez csinálod? Ez olyan, mint amikor a diszkóban az összeszólalkozáskor azt mondja az egyik fél a másiknak, hogy: Ugye nem akarod, hogy betöröljek egyet? Ugye, nem akarod, hogy eltörjem a csontjaidat. Feleslegesen förmedünk rá valaki, mikor sokszor ezt észre sem vesszük. Mennyivel jobb mondjuk azt mondani, hogy: Légy szíves, használj fejhallgatót? Vagy: Légyszíves ne menjen át az udvaron a tornacipőjével. Ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy: Ugye, nem akar a sáros udvaron a tornacipőjével átmenni? Mennyivel rosszabb ezt hallani. Miért nem tudjuk megtanulni a felszólító mód helyett, az udvariasabb kérés? Nincs szókincsünk! Nem tudjuk magunkat kifejezni. Tudom, hogy megint a vidékiekkel jövök, de ezt is mind ők hozták Budapestre magukkal, mert ott az a szokás, hogy: Szétszedjem az arcodat? Vagy. Ne úgy csináld, mert leverem a fejedet. Még ha ezt ők maguk viccként is élik meg, de egy Budapesti embernek ez furcsa. Sőt, mi több, alkalmanként elég sértő is lehet. Csak hát vidéken, ahol mindenki mindenkit ismert, ott, a stílus családiasabbra fordul és az emberek ezt szokták meg. Csak, hogy Budapesthez kell alkalmazkodniuk, mert nem mi mentünk vidékre, ha ők jöttek Budapestre. Tanuljunk meg barátságosan közölni dolgokat, ahelyett, hogy ráförmednénk az emberekre! Értitek ugye?

Gyereked/gyerekeid vannak. Házasságban élsz.. Lakásodon/házadon jelzálog. Autódat részletre fizeted. Most még meteheted, mert annyit keresel együtt a házastársaddal, amennyi ehhez elég. Biztos vagy benne, hogy ez örökké így lesz? Te vagy, aki mindig csak nyelsz? Elértél egy bizonyos egzisztenciát. Keresel annyi pénzt, amennyivel a családodat fenn tudod tartani. Mi lesz, amikor bedobod a törölközőt, és nem nyelsz tovább? Meddig vagy képes nyelni? A pénzért egész életedben? Vagy a gyerekekért? Vagy a házasságkörétkor kimondott holtodiglanért? Mindig ugyanazok a kérdések. Ki viszi a gyerekeket a suliba/edzésre? Ki hozza őket el a suliból/edzésről? „Engedélyt” kérsz a házastársadtól, hogy elmenj egyet szórakozni a haverokkal. Ha veszel magadnak valamit, akkor a házastársadnak is venned kell. A gyereked/gyerekeid csecsemőkoruban sokat sírnak. Nem alszol évekig. Gyerekkorukban sokat betegek. Felnőttkorban nem azt akarja tanulni, amit te szerettél volna. Aztán azt mondod majd a gyerekednek/gyerekeidnek, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor menj el, dolgozz? Hová? Mit? Tudsz mindegyik gyerekened biztosítani egy lakást, mire felőnenk, hogy ne azért kelljen nekik is megnősülni, hogy legyen egy közös házuk/lakásuk, és autójuk, miközben lehet, hogy te még mindig a jelzálogokat fizeted? Milyen jó minden este a munkából a kötelező „programokra” hazamenni: fürdetés, etetés, leckeírás/kikérdezés, ahelyett, hogy akár csak egy este is azt mondhatnád, hogy most elmegyek a haverokkal, inni egy sört. Estleg hétvégén megteheted, de már akkor is ferde szemmel néz rád a házastársad. Végiggondoltad? Akárhogyis. Annyi vígasztaljon, hogy nem te vagy/leszel az egyetlen ember, aki hatalmasat csalódik, és azt mondja majd, hogy sok-sok évet elvesztegettem az életemből. Ha most nem is így van, ne gondold, hogy biztonságban vagy. Senki sincs abban. A házastársak akkor, és úgy lépnek ki egymás életéből, ahogy azt senki sem gondolta volna. Láttam már szerelmeket, amikről mindenki azt mondta, hogy ezek külön-külön a kutyának sem kellenek, mégis kellettek, és elváltak. Persze kivételek mindig vannak, és vannak olyanok is, akiknek a jelenlegi helyzet megfelel, és már csak a megszokából sem válnak el, de legszívesebben azt tennék. Annyit mondok. Ha minden házaspár kapna fejenként 40 millió forintot, akkor nagyon sokan azonnal elválnának. Nem is biztos, hogy kell hozzá 40 millió forint. Lehet, csak a fele is elég lenne.

Nem értem az embereket. Amikor villanyszerelőt kell hívni, vagy TV szererlőt, esetleg a mósógépet kell megjavíttatni, akkor szakemberhez fordulnak. Amikor a számítógéppel van valami probléma, akkor a szomszédhoz. Sokan azt hiszik, hogy értenek a számítógéphez, és, hogy a Windows egy csodaszer. Tévednek! Nem csodaszer, és nem is bolondbiztos. A Windows egy felület, amely a számítógépet hasznáhatóvá teszi a mindennapi emberek, és a szakemberek számára. A Windows-hoz, mint minden programhoz érteni kell, és attól, hogy az asztalról letörlök egy parancsikont, még nem távolítottam el a programot. Ezt a példát az életből szedtem. Nem tudom megérteni, hogy az emberek miért gondolják azt, hogy ha kattingatni tudnak a Windows-ban, vagy más operációs rendszeren, akkor már mindent tudnak? Nem értem, hogy miért nem lehet szakember hívni, amikor a számítógéppel problémánk akad, és miért kell a szomszéd srácnak szólni, akkor esetleg csak egy kicisvel tud többet az egészről, mint saját magunk. Továbbá azt sem értem, hogy miért telepítgetnek az emberek mindenféle víruskereső és tűzfal programok önnállóan, szakember bevonása nélkül, aki megfelelően be tudná ezeket a programokat állítani úgy, hogy a használatukkal ne korlátuzzk a felhasználót abban, hogy egy weboldalra a szigorú beállítások miatt esetleg nem tud bejelentkezni? Nem értem. Az autónkat sem magunk szereljük, hanem szervizbe visszük. Saját magunknak is segítünk azzal, hogy szakembert hívunk a számítógépes problémáinkhoz, és nem abban bízunk, hogy a szomszéd meg tudja oldani a problémánkat. Ez is egy szakma. Sok-sok ember évtizedeket tölt el ennek a szakmának a megismerésével, és még ők sem mondhatják el, hogy mindent tudnak.

Milyen furcsa, hogy ha valakinek nincs elég pénze, de mondjuk, autója van, akkor az emberek nagy többsége azt mondja kapából, hogy ne használjon autót, és akkor több pénze marad. Ugye milyen könnyen mondjuk ezt? Ugyanakkor az teljes megértésben részesül, akinek mondjuk, 3-4 gyereke is van, de alig bírja őket eltartani, mert esetleg nincs más kereső a családban, vagy van ugyan, de kettőjük fizetése sem elég. Az emberek gondolkodás nélkül szülik a gyerekeket olyan családokba, ahol gyerek nélkül is van éppen elég anyagi probléma, de ezt mindenki megérti, mert hát szegénykék annyira akarnak gyereket. Pedig ha az embernek autója van, és elfogy a pénze, akkor legfeljebb nem jár vele egy ideig, de ha az embernek gyereke van, akkor azt nem teheti meg, hogy ne etesse, és ez ugye csak a minimum. Arról nem is beszélve, hogy milyen jövője van egy olyan családban született gyereknek, akik súlyon anyagi problémákkal küzdenek? Nem vagyok biztos benne, hogy felelősségteljesebb gyerekeket szülni egy anyagilag megviselt helyzetben lévő családba, mint esetleg autót fenntartani. Csak hát sokak szemében az autó luxuscikk. Pedig nem. A legnagyobb luxuscikk a gyerek. Egy gyerekre havonta többet kell költeni, mint egy átlagos autóra. Persze a gyerek egy élőlény, mégsem vethetjük össze egy élettelen tárggyal. Nem is ezt akartam tenni, csak rávilágítani arra a dologra, hogy minden embernek más fontos az életében, és azért, mert valakinek elfogy a pénze, még nem feltétlen kell azt mondani neki, hogy: El kell adni az autót! Az bezzeg csúnya dolog lenne, ha azt mondanám valakinek, akinek 3 gyereke van, hogy miért szültél 3 gyereket, ha nem tudod fenntartani? Ugye, ugye. Mennyivel másabb, pedig a helyzet ugyan az. Valakinek az autó jelenti a régóta áhított boldogságot, és van, akinek a gyerek. Van, akinek pedig az, hogy dohányzik. Ezt meg kell érteni. Van, aki az állatokat szereti, de mégis anyagi problémákkal küzd. Ő számára az állatok olyanok, mint a gyerekei. Egy gyereket sem dob ki az ember az utcára, csak azért, mert beteg lett. Egy állatot sem szabadna, de sajnos soka kidobják. Volt is egyszer egy ilyen TV reklám, ahol egy autóból raktak az út szélére egy gyereket, zuhogó esőben, egy macival a kezében. Aztán egy felirat következett: Ha ez egy kutyával történik ugyanez, akkor észre sem vesszük. Hát igen. Szomorú a gondolkodásmódunk!

Azok, akiknek van, gyakran nem is gondolnak bele, hogy ahhoz is pénz kell, ha spórolni akarunk. Vegyünk egy példát. Van egy lakásunk, ahol mondjuk a nappliban van egy csillár, amiben van 4 darab 40, vagy akár 60 wattos izzó. Van még két izzó a hálószobában is, és egy darab az állólámpában. Ha ezeket mondjuk mind ki szeretnénk cserélni energiatakarékos, a szupermarketekben kapható, izzóra, amely csak 9 wattot fogyaszt egyenként a 40, vagy 60 watt helyett, akkor igen csak meg fogunk lepődni, hogy mennyit kell rá költeni. Vannak családok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy 10-15 forintot fektessenek be ilyen energiatakarékos izzókba. Persze, mondhatjuk, hogy minden hónapban vesznek egyet, de olyan igazságtalan dolog, hogy akik amúgy is meg tudják fizetni az energiát, akkor is ha nem takarékoskodnak, azzonnal meg tudják venni az ilyen energiatakarékos izzókat, és olyan házat tudnak maguknak építtetni, amelynek a fűtésszámlája 10ezer forint egy egész tél alatt. Az energiatakarékossághoz való dolgokat csak a gazdagok tudják mevenni, akik amúgy is ki tudnák fizetni a számlákat. Aztán csak jön a tv-ből, hogy így passzív ház, meg ilyen szigetelés, meg olyan kazán, meg amolyan mosógép. Csak hát ezeket meg is kell tudni venni. Ki tudja megvenni? A gazdagok. A szegények meg használják a 20 éves mosógépüket, amely csak pazarékolja a vizet, meg áramot. Fűtenek olyan rendszerrel, amivel csak tudnak. Világítanak olyan lámpával, amilyenjük csak van. Vagy nem is világítanak, mert legalább ezzel tudnak spórolni. Pedig, ha nekik is energiatakarékos izzóik lennének, akkor legalább télen nem kéne sötétben üldögélniük.

Az egész világ egy nagy csókosbanda. Aki nem tartozik ebbe a bandába, annak kemény élete lesz. Nem kap állást, nem kap fizetés emelést, nem kap előléptetést. A nőknek mindenért le kell feküdniük, a férfiaknak meg meg kell alázkodniuk a túlélésért. Vannak persze olyanok is, akik természettől kapják a befolyást, és gazdagságot, és nekik kell a talpukat nyalni, ill. ők irányítják a talpnyalók seregét. Nem számít a tudás, nem számít a tehetség, ha nem úgy fütyűlsz, ahogyan elvárják, akkor semmi sem lesz belőled. A mai világban már szép lehetsz, de okos nem. Mindenkinek meg van a saját pozicíója, és nem távozik onnan. Vannak persz szerencsések, de ők is csaak talpnyalással jutnak a hőn áhított pozicíóhoz. A nők, és a vidékiek előrenyomúlnak, mert a nők mindenért hajlandóak lefeküdni, a vidékiek meg eléggé rámenősek és mindenkin átgázolnak, csak, hogy elérjék, amit akarnak. Ha nincs protekciód, semmire sem mész az életben. Ha van, akkor is megfizeted az árát a lakásnak, az autónak és mindennek, amig csak van, mert egyedül boldogulni nem tudsz, és muszály megházasodnos, ahhoz, hogy együtt befizessetek egy lakásra, és vegyetek részletre egy autót. Aztán, mivel semmi sem tart örökké, amikor 20-30 év házasság, vagy már kevesebb, után elváltok, akkor gondoltok csak bele, hogy volt-e értelme annak, hogy egész életetekben halgattatok, és meghunyázkodtatok, mert legyen az bármilyen kapcsolat, minden kapcsolatban az egyik fél csak nyel, csak nyel, ameddig végleg be nem tellik a pohár. Aztán ott van 45-50 évesen, ház, autó, és szerencsétlenebb esetben munka nélkül megkeseredve, és utálod az egész világot. Irígy kedsz azokra, akiknek mindez még meg van, de nem kellene, mert előbb-utóbb mindenki hasonló cipőben fog járni, csak aki olyan jól feküdt, vagy nyalt talpat, hogy egy gazdag családba házasodjon be, az szerencsésebb esetben a válás után kap annyi pénzt, hogy ne legyenek gondjai, és kezdhesse előlről keresni a megfelelően gazdag áldozatot. Igen. Az eleje mindennek szép, de ez nem tart sokáig, és megfelelően gerincetelen emberek az egész életüket csak arra teszik fel, hogy egy házasságból minnél jobban lépjenek ki, és egy másikba belépve, majd azt megint felbontva, kezdjék elölről az egészet.

A magyar ember fukar. A magyar ember vetít, nem mond igazat. Főleg nem, ha pénzről van szó. Nagyon sok embernek van félretett, vagy jócskán megtakarított pénze, akiről nem is gondolnánk. Sokan még "vígan"  tudják ebből a pénzből fizetni a válság hatásaként megnövekedett törlesztő részleteket, de mi lesz utána? Utána kezdődik majd csak az igazi válság, amikor már azoknak az embereknek is elfogy a megtakarított pénze, akik most ebből fizetik a magasabb törlesztőket.  Persze még mindig ott vannak a szülők, akik szintén rendelkeznek megtakarításokkal (szerencsés esetben), de az el fog fogyni, előbb-utóbb. Ne hagyjuk magunkat álltatni! A törlesztők már sosem lesznek olyan alacsonyan, mint ahogyan azokat korábban felvettük. Csak magasabban. Előbb-utóbb a szülök félretett pénze is elfogy, és a barátoktól sem lehet kölcsönt kérni, sem a banktól többet. Azok az emberek, akik most másokon kacagnak, mert nekik még a megtakarításokból futja a magasabb törlesztőket fizetni, azok is egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. A hitelre vett lakást nem fogják tudni eladni, mert annyiért nem lehet, amennyit a banknak vissza kellene fizetni. Kevesek lesznek, akiknek a szülei házára lehet majd átterhelni a hitelt, de így, vagy úgy, azt is fizetni kell majd valamiből, és ha már nincs semmi megtakarítás, nem lesz miből. Be fog dőlni minden, és mindenki, akinek valuta alapon van hitele. Az is be fog dőlni, aki a válság után a magas árfolyamon vette fel a kölcsönt, és azzal számol, hogy magasabb már nem lesz. Lesz. Csak idő kérdése. Sajnos szomorú, hogy a kormány megengedte, hogy külföldi valutákban lehessen hiteleket felvenni. Amint elkezdenek azok az emberek is bedőlni, akik most még a megtakarításukból fedezik a magasabb törlesztőket, jön az igazi válság! Az meg, hogy a gyerekek után kedvezményt adnak majd, amit az adóból le lehet írni, vagy akármi, az csak vakítás. Hiszen mi érek a kedvezményekkel, ha villany, gáz, víz és egyéb költségeim felfelé mennek, ahogyan az élelmiszerek árai is. Semmit. Egyensúlyban van ez az egész tartva, de látszatra olyan, mintha nyernének az emberek, de közben nem. Arról nem is beszélve, hogy azzal, hogy a magasabb szociális támogatást adnak a több gyerekeseknek, azokat, akiknek nincs gyerekük, rögtön gyereket akarnak majd, és nem gondolják végig, hogy a gyerek a legnagyobb "luxuscikk"! Olyan lesz, mint amikor 3 gyerek után rögtön lakást adtak a Kádár rendszerben. Mindenki csak szült, és most hol állunk. Inkább kevesebben lennénk, de jobb anyagi körülmények között, mintsem sokan, de szegényebben, mert nem tudják miből eltartani már lassan magukat sem, nem, hogy a gyerekeket. Egyáltalán nem igaz a mondás, hogy ahol jut egynek, ott jut kettőnek is! Ez csak egy ideig igaz. Rövidtávon. Egy gyerek viszont egy életre szól. És ha az majd felnő és kocsit, vagy saját lakást akar magának, akkor csinálhatja majd az, mint a szülei, hogy meg kell, nősüljön azért, hogy a pénzt összedobják, és vegyenek egy lakást, és kocsit hitelre, és megint kezdődik az egész körforgás elölről. Jönnek a törlesztők a gyerekek, a pénztelenség. Megéri?

Én, személy szerint, azt tartom Budapestinek, akinek a szülei Budapesten születtek, és egész életükben itt is éltek, valamint saját maga is Budapesten született és itt is élt, egész életében. Lehet, hogy valaki az agglomerációban lakik, és az anyja Budapesten szült, de az nem budapesti, mert az agglomeráció is valamilyen szinten vidék, még ha nem is annyira, mint mondjuk egy kisebb vidéki falu. Aki 15-20 évig vidéken élt, és ott is nevelkedett, teljesen más ember, mint aki egy nagyvárosban nőtt fel. Egy vidéki embert meg lehet ismerni a beszédstílusáról, öltözködéséről, viselkedéséről, és rossz nyelvek szerint az arcára is rá van írva, hogy nem fővárosi származású. Külföldön élhet akárki, akármelyik országban, de ha mondjuk valaki Amerikában éli le a fél életét, akkor sem lesz amerikai. Amerikainak azt tekintik, akinek a szülei is Amerikaiak. A Budapesten élők befogadók. Már-már túl befogadók. Ha egy budapesti vidékre költözik, akkor kinézik, pletykálnak a háta mögött. Azt mondják, hogy: Nézd már a pesti, aki még disznót közelről sem látott. Ha pedig esetleg olyasvalamit csinál, ami a vidékieknek nem tetszik, akkor rögtön kinyilvánítják egyet nem értésüket, és mindent megtesznek, hogy addig szekálják az embert, amíg magától el nem megy onnan. Budapesten sok vidéki, és külföldi él, és dolgozik, de valahogy a budapesti ember nem büszke arra, hogy budapesti, és nem érdekli, hogy a vidékiek mit, hogyan csinálnak. Miért? Ők jöttek a mi városunkba, és nem mi az övékbe. Ha vidékre nősül az ember, akkor jaj neki, mert úgy kell ugrálni, ahogyan ők fütyülnek. Miközben a vidékiek nagy részének a családja kapásból vesz a gyerekének Budapesten egy lakást. Ha más nem részletre. Azon vidékiek, akiknek tényleg nincs pénzük, azok pedig Interneten ismerkednek. Teljesen mindegy nekik, hogy kivel, a lényeg, hogy a pasi, vagy nő, felköltöztesse őket Budapestre, hogy legyen hol lakniuk, és ne kelljen egyedül albérletet fizetniük, mert arra nem is telne, adott esetben. Aztán, amikor már munkát szerzett neki a budapesti ember, és kiismerték magukat, akkor elkezdenek ismerkedni olyannal, aki tényleg tetszik nekik, és nem csak a lakhatásért és támogatásért keresték. A vidékiek sokan vannak. A kormány a felelős azért, hogy ennyien lettek, mert minden talpalatnyi területet eladott, és az ilyen területeken lakóházak épültek, amiknek nagy részét vidékiek vették meg. (Ez persze több autóval, és nagyobb forgalommal jár, miközben, ha ezek helyett a házak helyett, parkokat alakítottak volna ki, nem, hogy csak jobb volna a levegő, de megakadályozva Budapest túlnépesedését, kisebb lenne a forgalom és a zaj is. A statisztika alapján 2005 volt az az év, amikor a legkevesebben éltek Budapesten. Szerintem ennek ezen a szinten is kellett volna maradni. Élhetőbb várost csak tudatos városfejlesztéssel lehet építeni, ahol nem a pénz az elsődleges szempont, hanem a praktikus, átgondolt tervezés, és nem az, hogy még több ember zsúfoljunk be egy már telített területre.) A vidékiek tehát beköltöztek, és mindegyiknek az első dolga, hogy egy párt találjon magának. A vidékiek vagy színházbérletet vesznek, vagy korcsolyáznak télen. Mindent megtesznek azért, hogy legyen valaki, aki tetszik is nekik, és akit odaköltöztethetnek a saját lakásukba, és összedobják a pénzt, közben pedig terrorizálják, hogy: Ez az én lakásom, neked meg kuss. Borzasztó idegesítő dolog, hogy a munkahelyek nagy részén vidékiek, és külföldiek (értsd szlovákok, románok, és aki csak tud magyarul) dolgoznak, miközben a Budapestiek állás nélkül vannak. Vidéki ember persze vidékit vesz fel munkaerőnek, és a dolog tovább romlik. A vidéki ember alkalmazkodni képtelen. Hozza magával a vidéki beidegződést ahogyan felnőtt. Azt gondolja, hogy azért, mert lakása van Budapesten, és munkája, amit nagy rész a Budapesti ismerőseinek, vagy barátainak köszönhet, mindent megtehet, és úgy viselkedik, hogy az már-már botrányos. A vidékiek átalakítják étkezési és öltözködési szokásainkat is. Mivel sok a vidéki, a ruházati boltokban is egyre több az olyan árú, amivel ezeket az embereket célozzák meg. Az éttermekben lassan eljutunk odáig, hogy ha valaki Bécsi szeletet kér, akkor megkérdik tőle, hogy kenyeret hozzanak-e hozzá. Tipikus, hogy a szegényebb családok gyerekeit úgy szoktatták, hogy mindenhez kenyeret egyenek, hogy azzal teljesen el, és ne a „drága” étellel. Persze nyilván ez valamilyen szinten Budapestre is igaz, és persze mindaz is, amit fentebb leírtam, de sokkal kisebb mértékben, szerintem. Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki vidéken nőtt fel, és felköltözik Budapestre, akkor ez neki majdnem olyan, mintha egy teljesen másik országban költözött volna. Hirtelen itt a sok minden, amit nem is ismert. Meg akarja váltani a világot, és sikerül is neki, mert a vidéki ember erőszakos. Aki Budapesten született és élt, az Budapesttel együtt „fejlődött”. A budapesti ember fokozatosan kapott mindent. Fokozatosan kapta a Bevásárlóközpontokat, a McDonald's-t, és a többit. Nem úgy lépünk ki az utcára, hogy minden újdonság, és mindent be akarunk kebelezni, mert megszoktuk. Arról nem is beszélve, hogy egy vidéki embernek fogalma sincs arról, hogy a nagyvárosi környezet milyen kiadásokat jelent a vidéki környezettel szemben. Ezért sokan aztán annyi pénzt akarnak keresni, és olyan gyorsan, hogy nem érdekli őket, hogy kivel fekszenek le, és kin gázolnak keresztül. Míg egy budapesti embernek születése óta hozzá kellett edződnie és folyamatosan edződött is a nagyvárosi élet „árszabásához” és életmódjához, és ennek megfelelően építette ki saját életét. Állítom, hogy sok budapesti ember a vidékiek miatt változott meg, mert vannak, akik hajlamosak átnevelődni, ami nem jó. Ez olyan, mint amikor egy vidéki, kövérebb nő elvesz egy budapesti férfit. A vidéki nőt úgy nevelték, hogy hizlald csak el, hogy ne kelljen a férjed senkinek. A férfi meg csak eszik, és egyik, ameddig tényleg el nem hízik annyira, hogy már senkinek sem fog kelleni. Ez megint vidéki beidegződés, mert ott mást sem tudnak csinálni az emberek, csak enni-inni. Sok lehetőség ugyanis nincsen. Legyünk büszkék arra, hogy Budapestiek vagyunk! Ez a mi városunk. Annak kell alkalmazkodni aki ide jött. Nem mi mentünk vidékre. Nem tudom, hogy észrevettétek-e már, hogy a vidékiek mennyire odavannak vidékiségükkel? Számomra már ez annyira idegesítő. Főleg amikor fikázzák közben Budapestet. Miért nem maradtak akkor ott vidéken, ahol annyira jó volt nekik? Minek jöttek fel Budapestre?

Kiegészítés

Nem én vagyok az egyetlen,aki hasonlóan gondolja.

http://letsrocsk.blogspot.com/2011/02/show-must-go-on.html