Nem tudom, hogy mi lesz még Magyarországon, de szerintem egyre elkeserítőbb a helyzet. Akinek ismerős a költségmegosztó fogalma, az tudja, hogy vannak olyan lakások, amelyek fűtési költsége akár meg is sokszorozódhatott a költségmegosztásos rendszer használatának bevezetésével. Ezen lakásokban élők, vagy kénytelenek irreálisan maga fűtésszámlát fizetni, vagy egészségkárosítóan alacsony hőmérsékletben élnek, hogy egyáltalán ki tudják fizetni a számlát. Itt nem néhány ezer forintos tételekről van szó. Míg az egyik lakás egész szezonban 45 ezer forintot fizet, addig egy másik lakás akár 300ezer forintot is fizethet.
Sok ember számára az autózás is luxus már. Még többen vannak, akik viszont csak ezek után fogják abbahagyni a vezetést, mert nem tudják megfizetni az autóval kapcsolatos magas költségeket. Elsősorban a üzemanyag költséget. Most már láthatjuk, hogy a dízel üzemanyag drágább, mint a benzin, és ez így is fog maradni. Talán egyszer-egyszer majd olcsóbb lesz, de hosszabb távon biztosan magasabb lesz az ára, mert ez volt a lényeg. Rengeteg dízel autó van forgalomban, és egyre többet nyerhetnek az üzemanyag gyártó, és forgalmazó cégek a dízel üzemanyagok eladása után. Szomorúnak tartom, hogy el fogunk jutni odáig, hogy az autózást már csak a gazdag emberek kiváltságának fogjuk tekinteni.
Talán enni is luxus már. Legalábbis biztosan van olyan réteg, amelynek alaposan meg kell gondolnia, hogy mennyit és mire költ, ha ennivalóról van szó. Mindvégig sulykolják az emberek fejébe az egészséges életmódot, de azt nem mondják meg, hogy miből vegyen magának az ember olyan élelmiszert, amely a lehető leg egészségesebb.
Nem jósolok sok időt. Kb. 6-8 hónap elteltével az üzemanyag ára el fogja érni az 500 forintot, literenként. Ez nem csak azokra nézve szomorú, akik kénytelenek majd az autójukat, kevesebbet, vagy egyáltalán nem használni. Hiszen az üzemanyagok emelkedése mindenre kihatással van. Gondoljunk csak bele, hogy szárazföldön mindent kamionokkal szállítanak. A kamionok pedig dízel üzemanyaggal működnek. Tehát, amikor üzemanyag áremelés történik, akkor kimondhatjuk, hogy mindennek feljebb megy az ára.
Nem gondolom, hogy jobb lesz a helyzet
Húzzuk meg a nadrágszíjat! Ezt halljuk már 15 éve. Folyamatosan csak meghúzzuk, de mikor engedjük ki? Van, aki még elhiszi azt, hogy az idei év még nehéz lesz, de jövőre már jobb? Az ne is olvassa tovább!
Azért nem gondolom, hogy jobb lesz a helyzet, mert egy öngerjesztő folyamat indult be, aminek a hatására, egyeseknek lehet, hogy jobb lesz, de szerintem ez az a réteg, aki most sem panaszkodhat igazán. A többieknek viszont nagyon rossz lesz. A lakások tömegesen kerülnek majd kényszerértékesítésre, amelyeket olcsón fognak megvenni azok, akiknek már így is elég pénze van. Az emberek egyre jobban nem tudják majd a hiteleiket fizetni, és minden tartalékaikat fel fogják élni, ameddig már nem lesz, aki segíteni tud rajtuk. Sokan vannak, akik most még bírják. Eladják az autójukat, hogy a hiteleket tudják fizetni, de ez csak átmeneti megoldás. Kár arra várni, hogy az árfolyamok visszaesnek arra a szintre, amelyen korábban felvették őket. Azok sem lehetnek biztonságban, akik most vesznek fel hitel, mert ők is csak az árfolyamok folyamatos emelkedésére számíthatnak. Forinthitel esetén lesznek a bankok olyanok, hogy a hitel kamatát fogják emelni, és ugyan az a hatás fog érvényesülni, amely a devizahitelek esetében is. Az adósok nem fogják tudni fizetni a megemelt kamatú hiteleket. Az emberke minél kevesebbet fogyasztanak, annál magasabb lesz az ár, hiszen a cégek bevételeiket nem csökkenteni, hanem még emelni is akarják. Ha kevesebb áramot használunk, akkor feljebb megy az áram ára. Ha kevesebb fűtést, akkor felmegy a gáz ára. A meglévő rendszereket ugyanis fenn kell tartani, és az ellátó cégeknek ehhez ugyanannyi, sőt, még több pénzre van szükségük, hiszen közben az ő költségeik is emelkednek.
Mit lehet tenni?
Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Alapvetően még mindig vannak a világnak olyan részei, ahol érdemes élni, és a munkáért annyi pénzt lehet keresni, amennyiből meg is él az ember, kényelmesen. Ahhoz viszont, hogy ilyen országba költözzünk, leginkább szaktudás, és megfelelő nyelvismeretre van szükség. Valamint elég önállóságra ahhoz, hogy saját magunk meg tudjuk mindent ismerni. Elvégre megfelelő nyelvtudással az Interneten keresgélve szinte bármit meg lehet találni. Érdemes tehát elgondolkozni azoknak, akiknek megfelelő szakmájuk, és megfelelő nyelvtudásuk van, hogy meddig szeretnék folytatni ezt az életformát? Meddig szeretnének még mindenen még jobban spórolni? Az embernek egy élete van. Ha úgy kell meghalni, hogy az ember végig gondolja az élete utolsó perceiben, hogy spórolt a fűtésen, az élelmiszeren, az autózáson, a fogkrémen, és egész életében úgy élt, hogy visszatekintve nem sok volt, amit az életből „élvezni” tudott, akkor ez bizony nagyon rossz érzés lesz. Ha ma azért nem veszünk meg egy gombot fagyit, mert soknak tartunk 150, vagy akár 200 forintot kifizetni érte, akkor 2-3 év múlva, amikor már 250-300 forint lesz az ára, már annyit sem gondolunk majd rá, hogy megvesszük-e, mint most. Az ember élete nem azért van, hogy egész életében otthon a TV előtt tespedve, meghízva, ingerszegényen élje. Legalábbis régen nem így volt. A gyárban dolgozó emberek is összejöttek meló után, és megittak egy korsó sört. Elmentek együtt kirándulni, pedig akkoriban egy családban még több gyerek volt, mint manapság van.
