Elgondolkoztam azon, hogy miközben mindenki lakásról, autóról, újabb IPhone-ról álmodik, a saját maga kényelmét mennyire képes háttérbe szorítani. Spórolunk a fűtéssel, spórolunk az árammal, vízzel, de a mobil meg van. A hitelt felvesszük a nagyobb lakásra. Holott, lehet, hogy ezzel ártunk magunknak többet, ahelyett, hogy kényelmesen élnénk, és rendesen fürdenénk, használnánk az áramot, és nem két pulóverbe ülnénk a TV előtt, meleg teát kortyolgatva, hogy kevesebb legyen a számla. Lehet, hogy egy kisebb lakásban, vagy egy ritkábban cserélt mobiltelefon árának megspórolásával, megtehetnénk, hogy rendesen fűtűnk, és nem 18-20 fokban éljük le az életünket. Most még lehet, hogy mindenki úgy gondolja, hogy ez neki így jó. A gyerekeknek is hiába mondjuk, hogy rendesen mossanak fogat, mert később már nem lesz ami fájjon. Mi magunk meg elüldögélünk a sötét szobában, nézve a TV-t, és rontva ezzel a szemünket, hidegben, két pulóverben. Aztán mikor majd megöregszünk, és eljön az ideje annak, hogy meghalunk, végiggondoljuk az életünket, és nem fog tetszeni, amit látunk. Nem fog tetszeni, hogy spóroltam az újabb mobiltelefonra, mert az éppen aktuális trendek ezt diktálták, és nem akartam kilógni a sorból. Nem fog tetszeni, hogy életünk felét szemüvegben éltük le, mert annyira sem tettünk magunknak eleget, hogy egy állólámpa fényénél nézzük a tv-t. Nem fog tetszeni, hogy évtizedekig fizettük a hitelt egy olyan lakásra, amelyben fáztunk, mert a fűtésre nem tellett. Nagyon nem fog tetszeni. Az ember kényelme az otthona. Ha kényelmetlenül élünk otthonunkban, akkor egész életünket kényelmetlenül éljük le. Elrontjuk a szemünket. Ízületeink bánják azt, hogy életünk nagy részét hideg lakásban éltük le. Miért? Megéri? Megéri egy nagyobb lakás? Megéri egy újabb telefon, vagy jobb autó, ha az egészségünket, és életminőségünket rontjuk el ezzel? Szerintem nem.
Megéri?
2012.03.23. 14:48 wsx
Vannak persze, akik azért spórolnak, mert nem telefont, nagyobb lakást, vagy újabb autót szeretnének venni, hanem, mert ha nem spórolnak, akkor a számlát nem tudják kifizetni. Ezt megértem, de az emberek nagy része nem ezért üldögél a hideg lakásában.
Kedves olvasó! Gondold azt, hogy ez életed utolsó napja. Gondold végig az életedet. Gondold végig, hogy időben, anyagi helyzetednek megfelelően vállaltál-e gyereket/gyerekeket. Gondold végig, hogy tényleg elsőre hozzá kellett volna menni a párodhoz, vagy esetleg lehetett volna várni, és tapasztalatokat gyűjteni. Gondold végig, hogy reggel hajnalban keltél, hogy a gyerekeidnek szendvicset csinálj, és hitellel terhelt lakás örökölnek majd tőled. Gondold végig, hogy sajnáltad a fűtést kifizetni, és inkább egy új mobiltelefonra gyűjtöttél, amely egy évre rá már szinte semmit sem ért. Hunyd le a szemedet! Ugye, lehet, hogy megbántad azt, hogy így tettél. Lehet, hogy megbántad, hogy gyereket vállaltál időnél előtte, vagy férjhez mentél. Lehet, hogy most, ha nem lenne férjed és gyereked, akkor szabadabban tudnál élni, és nem ugyan úgy telnének a napjaid. Mert abban cseppet sem lehetsz biztos, hogy olyan jövő vár a gyerekedre/gyerekeidre, amelyet megálmodtál nekik. Hiszen neked sem olyan jövő adatott meg. Milyen érzés? Kirepültél otthonról, mert már nem bírtad elviselni a szüleidet, akik szintén korán kirepültek. Korán megnősültél, és gyereked/gyerekeid lettek. Hamar eladósodtál. Az életed már csak a megszokás. Megszoktad azt, hogy nem tudsz változtatni, mert ideje hamar nem megfelelően döntöttél. Beletörődtél, hogy házsártos az asszony/férjed, mert ott vannak a gyerekeid. Időtlen időkig így kell élned. Akkor legalább tedd kényelmesen és ne a hidegbe üldögélj pulóverben, áramot nem használva, vizet nem használva. Nem ezeken kell spórolni, ha csak azért teszed, mert valamit venni akarsz, amit a világ diktál. Ha nincs annyid, szard le, hogy kinek milyen mobilja van. Ha csak ennyire is futja, legalább te és a családod élj kényelemben, otthonodban, és amikor tényleg eljön az idő, legalább elmondhatod, hogy kényelmesen éltem le az életemet. Bár nem futotta folyton újabb autóra, mobilra, vagy nagyobb lakásra, de legalább éltem, és nem élő halott voltam, aki már csak azért él, hogy végre meghaljon.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://thatsallthanks.blog.hu/api/trackback/id/tr324335168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
