Ez, amit én gondolok.

Mindannyian jártunk már úgy, hogy egy kedves ismerősből olyan gyorsa ábrándultunk ki, hogy észre sem vettük. Amíg az emberek csak köszönnek egymásnak, vagy elbeszélgetnek valamilyen témáról, általában ezt mind meg tudják tenni úgy, hogy az nem bántó. Viszont amikor valami nem tetszik a másiknak, akkor már más a helyzet. Meg tanultunk további jó étvágyat kívánni, amikor elhagyjuk az asztalt ebéd után a céges étteremben. Megtanultuk azt is, hogy illik egészségedre felkiáltással befejezni az étkezéseket, ill. ezt mondani akkor, amikor nekünk kíván valaki további jó étvágyat, mert ő már megy, mi meg még eszünk. Ugyanakkor, ha mondjuk, a kollégánk zenét hallgat fejhallgató nélkül, vagy bármilyen más, nekünk nem tetsző dolgot csinál egy ismerősünk, akkor azt mondjuk pl., hogy: Ugye nem akarsz egész nap így zenét hallgatni? Ugye, nem gondolod, hogy ez csinálod? Ez olyan, mint amikor a diszkóban az összeszólalkozáskor azt mondja az egyik fél a másiknak, hogy: Ugye nem akarod, hogy betöröljek egyet? Ugye, nem akarod, hogy eltörjem a csontjaidat. Feleslegesen förmedünk rá valaki, mikor sokszor ezt észre sem vesszük. Mennyivel jobb mondjuk azt mondani, hogy: Légy szíves, használj fejhallgatót? Vagy: Légyszíves ne menjen át az udvaron a tornacipőjével. Ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy: Ugye, nem akar a sáros udvaron a tornacipőjével átmenni? Mennyivel rosszabb ezt hallani. Miért nem tudjuk megtanulni a felszólító mód helyett, az udvariasabb kérés? Nincs szókincsünk! Nem tudjuk magunkat kifejezni. Tudom, hogy megint a vidékiekkel jövök, de ezt is mind ők hozták Budapestre magukkal, mert ott az a szokás, hogy: Szétszedjem az arcodat? Vagy. Ne úgy csináld, mert leverem a fejedet. Még ha ezt ők maguk viccként is élik meg, de egy Budapesti embernek ez furcsa. Sőt, mi több, alkalmanként elég sértő is lehet. Csak hát vidéken, ahol mindenki mindenkit ismert, ott, a stílus családiasabbra fordul és az emberek ezt szokták meg. Csak, hogy Budapesthez kell alkalmazkodniuk, mert nem mi mentünk vidékre, ha ők jöttek Budapestre. Tanuljunk meg barátságosan közölni dolgokat, ahelyett, hogy ráförmednénk az emberekre! Értitek ugye?