Ez, amit én gondolok.

Sok olyan gyereknek, aki magatartásilag kirí a többiektől, szokták mondani az osztálytársai, hogy otthon biztosan szóhoz sem hagynak jutni, azért van ilyen a suliban. Most, felnőtt fejjel értem meg, hogy tényleg mennyire így van ez, és most nem a gyerekekre, hanem a felnőttekre gondolok. Sokan a munkahelyükön élik ki magukat, mert otthon mindig ugyan az várja őket. A gyerekek, a lecke, a vacsora, a fürdetés, és az alvás. A megcsináltad a leckét? A bepakoltál a suliba holnapra? Ezért aztán, amikor dolgozni mennek, és nincsenek meg a kötelező családi „rutinok”, szabadabbnak érzik magukat, és másként is viselkednek, mint egyébként a családjukkal. Hiszen az életük változatos lesz a munkahelyen, mert maga a munka is változatos, de változatosak a beszélgetések, és változatosak az emberek, akikkel a munkájuk során kapcsolatba kerülnek. Aztán munka után megint a napi rutin. Persze nincs is ezzel baj addig, amíg a napi rutinon túl már semmit sem csinálnak. Nem mennek egyszer-egyszer ki a szabadba sétálni egyet. Otthon töltik a hétvégéket, mert az asszony vasal, takarít, vagy mos. A legtöbb ember alig várja, hogy dolgozni mehessen. Később esetleg a munkahelyén ismerkedi meg valakivel, aki másként él, és nem úgy, mint ő. Akivel jobban érzi magát, mint a saját családjával, mert van egy kis változás az életében. Hát nem kéne ezt megvárni, és inkább a saját családunkban kéne olyan életformát kialakítani, ahol a hétköznapok olykor változatosak. A hétvégéket sem mosással és takarítással kellene tölteni, mert ha minden nap csinál az ember valamit, és alapjában véve rendbe tartja a háztartását, akkor nincs szükség arra, hogy egy egész napot a hétvégéből végig mosson, takarítson. Helyette reggel lehetne tovább pihenni, és ebéd után kimozdulni otthonról, az alvás és TV helyett. Este pedig megnézni egy filmet, vagy játszani a gyerekekkel. Biztosan sokan most azt mondják, hogy napi 10 órát dolgozom, és már nincs energiám, de akkor minek vállaltunk családot. Minek vállaltunk gyerekeket, ha nincsen rájuk energiánk? Egészségesebben élnek azok, akik kutyát tartanak, mert a kutyának nem lehet azt mondani, hogy nem viszlek le, mert nincs energiám, és inkább végezd a dolgodat el a fal mellett. A gyereket könnyebb elzavarni a szobájába, hogy foglalja el magát, de biztosan ez a megfelelő megoldás? Szerintem nem. Egy gyereknek ahelyett, hogy egyre jobban megutálja a szüleit, amíg felnő, inkább megszeretnie kéne, hogy felnőtt korában is jó kapcsolata legyen a szülőkkel, amikor a legjobban szükség van rájuk. Szentimentális baromság? Lehet. Viszont az is lehet, hogy pl. Angliában a szülők és gyerekek együtt eregetnek sárkányt hétvégén, és együtt bicikliznek, és nem iparmágnások, akiknek nem kell dolgozniuk. Átlagos családok, akik tudják, hogy az életük nem állt meg ott, hogy gyerekük és felségük lett, hanem éppen ellenkezőleg. Itt kezdődik!