Ez, amit én gondolok.

Egy délután üldögélve egy padon, a városligeti tó mellett, egy teljesen fehér galambra lettem figyelmes, amint a járókelők között botorkálva keres valami ehetőt. Először figyelmet sem igen fordítottam rá, de aztán közelebb botorkált a padhoz, amin ültem. Egy lépéssel később megpróbált volna felszállni, de elesett. Ekkorra már többen felfigyeltek rá. Az egyik járókelő azt mondta a családjának, hogy az Állatkertben van egy madárgyógyító részleg is. Ezért felvettük a madarat, és kézben, elvittük az Állatkert bejáratához, ahol éppen a látogatókat engedték ki, mivel akkoriban zárt az Állatkert. A bejáratnál lévő fiatal srác hamar ránk is mordult, mert azt hitte, hogy be akarunk lógni, mire mondtuk, hogy eszünkben sincs. Csak hoztunk egy sérült galambot, mert azt hallottuk, hogy itt majd el tudják látni, meg tudják gyógyítani. Sok szövegelés, és veszekedés után a vége az lett, hogy galamb sok van, és ők galambbal nem foglalkoznak. Nem volt érdekes, hogy ez egy különleges galamb, hiszen teljesen fehér. Nem foglalkoznak tömegtermékkel. Ekkor döbbentem rá valamire. Mindnyájan galambok vagyunk. Az életünk semmit sem ér. Lehet gazdag, lehetsz szegény, csak egy vagy a sok közül, és teljesen egyedül fogsz meghalni, mindenkinek kitéve, ahogyan az a szerencsétlen galamb is, amit visszavittünk a városligeti tóhoz. Nem fogod tudni, hogy hogyan. Lehet, hogy balesetben, lehet, hogy erőszakos bűncselekmény áldozataként, vagy egyszerűen az öregségben, de egyedül halsz meg. Amikor majd beteg, és öreg lesz, senkinek sem fogsz kelleni. Ha mégis, akkor csak érdekből fognak ápolni, de abban nem lesz egy cseppnyi szeretet sem, és ezt akkor majd észre fogod venni. Azt hiszed, hogy a fiatalság örökké tart. A buli, a drogok, a gyúrás, és pénz majd mindent megold. Nem. Végén egyedül lesz, ahogyan a kis galamb is a városligeti tónál, és ha lesz benned egy cseppnyi hit, akkor majd imádkozni fog az Istenhez, hogy ne tartson sokáig, és gyorsan túl legyél rajta. Ez mindig jusson eszedbe, amikor szenvedő állatot, vagy embert látsz, mert sosem tudhatod, hogy mikor kapod a vissza az élettől azt a gonoszságot, amit életedben megtettél mások ellen. Még ha mi nem is tudtunk segíteni ezen a szerencsétlen galambon, de legalább megpróbáltuk. Ha te is megpróbálod, akkor talán egyszer fordul a kocka, és az emberek rádöbbennek, hogy segíteni azokon kell, akik rászorulnak.