Ez, amit én gondolok.

Kicsit elegem van már abból, hogy folyton az egészséges életmódról papolnak, miközben az emberek döntő többsége kávé nélkül egyszerűen munkaképtelen lenne. Akkor hova a sok egészségbúvárság? Az egészség ott kezdődik, hogy a szervezetbe ne juttatunk semmiféle doppingot, mint a kávé. Aki egészségről papol, és kávézik, az bort iszik, és vizet prédikál. Ez a véleményem. Aki még cigarettázik is, az meg pláne. A kávé egy függőség. Nap, mint nap látok embereket, akik olyanok, mint a mosott sz@r, ameddig nem isszák meg a reggeli kávéjukat. Becsapják ezzel szervezetüket, mert a szervezetnek kell a pihenés, ahhoz, hogy rendesen tudjon regenerálódni. Azzal, hogy kávéznak, azt gondolják, hogy ők nem fáradtak, és bírják, de valójában a szervezetük egyre jobban fárad. Ahelyett, hogy olyan életformát élnének, amelyben rendesen ki tudják magukat aludni, és kipihenten ébrednek fel, inkább a könnyebb utat választják, és kávéznak. Aztán nem tudják, hogy mitől ez a nyavalya, és mitől a másik. A szervezetük már annyira el van fáradva, amit észre sem vesznek, hogy sportolhatnak, focizhatnak, csinálhatnak akár mit, még jobban elfárasztják a szervezetüket. Ha valóban kipihenve csinálnák ezt, akkor nem csapnák be saját magukat. Azt még jobban szeretem, amikor valaki beteg, vagy fáj a feje, és nem vesz be gyógyszert, mert az méreg, de minden nap több csésze kávét iszik meg, és alig várja, hogy egy bulin jól berúgjon, ingyen, és másnap büszkén mesélje a többieknek, hogy hányszor, és hová sikerült visszaküldeni a sok piát, amit ivott. Marha nagy szám! Ezzel lehet ám dicsekedni! Ide süllyedtünk, hogy nem az számít erénynek, ha valaki nem iszik, hanem az, ha minden adandó alkalommal be tud rúgni, mint a szamár. A komoly családapák, és családanyák. Röhögnöm kell. Bölcsesség nem a házasságtól, és a gyerekektől jön. Csak Magyarországon a komcsi beidegződés miatt még mindig csak azt kell komolyan venni, akinek családja, és gyereke, vagy gyerekei vannak. Az már háttérbe szorul, hogy a legtöbb férfi a háta közepére sem kívánja a gyereket, csak hát ezt nem szokás bevallani. Csak azzal lehet dicsekedni, hogy és komoly családapa vagyok. Miközben a legtöbb gyerek felnőtt korára egyszerűen annyira megutálja a szüleit, hogy alig várja, hogy elköltözzön. Szép, mondhatom. A gyerek csak addig van szeretve, ameddig kicsit, és bármit el lehet vele hitetni. Utána már gond, sokaknál. Hát az a család, ahol a gyerekek együtt, vagy legalább egymás mellett élnek a szüleikkel. Tudnék rá mondani példát, de csak meg kell nézni pár európai országot. Olaszországban például nem szokás a gyerekeket csak úgy elküldeni, mert 18 évesek lettek, és csináljanak, amit akarnak. Magyarországon meg ha egy gyerek 18 éves lett, akkor büszkén mondja a szülő, hogy felneveltem a gyerekemet. A frászt. A nevelés még csak akkor jön. Hogy tanuljon rendesen, nem albérletben lakjon, mert már annyira utálja a szüleit. Hogy nem kelljen csak azért házasodnia, hogy tudjon venni egy autót, vagy egy lakást. A felneveltem az, amikor a gyerekemnek olyan önálló életet tudok biztosítani, hogy másra ne legyen rászorulva, és saját akaratából, ne csak érdekből kelljen házasodnia, mint a legtöbb embernek. Ez a felnevelés, nem 18 évesen elküldeni otthonról. A szülőt a gyereke által lehet lemérni! Amilyen a szülő, olyan a gyerek. Persze kivétel van, de ettől még így van. Vagy egy másik közhellyel élve hasonló ahhoz, mint amikor azt mondják, hogy: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Vagy, hogy: Madarat tolláról, embert barátjáról. Ugye ha meggondoljuk ezek a közhelyek mennyire igazak. Egy gengszternek, gengszter barátai vannak. Egy becsületes ember sem kívánja egy csaló, és hazug ember barátságát, hanem próbál saját magához illő barátot, párt találni.