Ez, amit én gondolok.

Elgondolkodtató, hogy magántulajdonaink valójában csak akkor léteznek, ha van pénzünk. Vehetünk egy társasházi lakást, de tényleg a saját tulajdonunk? Elméletileg igen. Ameddig fizetjük a közös költséget, és a rezsit, addig senki sem veheti el tőlünk, de mi van, ha nem fizetünk? Természetesen kikapcsolják a villanyt, a gáz, a vizet, és amit csak tudnak, de ettől még a saját tulajdonunknak kéne maradni a lakásnak. Csak, hogy ha nem fizetünk közös költséget, akkor előbb-utóbb bíróságra megy az ügy, és jelzálogot tesznek lakásunkra, majd ha ezt sokáig folytatjuk, akkor elárverezik, azt, ami elvileg a sajátunk. Hogy lehet, hogy szinte minden magántulajdonban van egy, vagy több olyan tényező, amelynek nem teljesítése esetében elveszítjük azt? Amíg veszünk, mondjuk egy könyvet, napszemüveget, vagy mobiltelefont, azt valóban magántulajdonnak tekinthetjük. Senki sem szólhat bele, hogy mit csinálunk vele. Mikor adjuk el, vagy meddig tartjuk meg. Ugyan ez mondjuk egy lakás, vagy autó esetében nem igaz. Mi történhet egy autóval? Nem fizetünk kötelező biztosítást. Kivonják a forgalomból. Ettől még nem veszi el senki sem. Lejár a műszaki. Szintén nem közlekedhetünk vele, de a sajátunk. Azonban, ha nem fizetünk gépjármű adót, akkor már elvehetik, pont úgy, mint egy lakást is. Hát akkor hol van valójában a magántulajdon? Miért lehet ezt megtenni? Hogyan van az, hogy ha az ember összekuporgatott egy autóra, vagy lakásra, évtizedeken keresztül, vagy megörökölte azt családjától, akik szintén megoldoztak érte, azt egyszerűen elvehetik, mert nem fizette a közös költséget, vagy a gépjármű adót? Gondoljuk végig! Tényleg a sajátunk, amit annak hiszünk? Sajnos a legtöbb esetben csap papíron. Még egy sátor is nagyon magántulajdon, mint egy lakás, mert azt senki sem veheti el. Ez csak úgy eszembe jutott, mert természetesnek vesszük, és becsapnak minket. Ameddig van pénzünk, addig jók vagyunk, és van tulajdonunk, amelyet elvileg megvásároltunk, de amikor baj van, akkor simán elveszik, ami elvileg magántulajdon.