Ez, amit én gondolok.

Azt gondolom, hogy minden emberben lapul valami olyan tehetség, amely kivételesen ritka. Sajnos sokszor egy élet is kevés annak kiderítésére, hogy kiben milyen átlagon felüli tehetség lapul. Nem tudunk mindent kipróbálni, amit lehetne, vagy amit szeretnénk, és sokszor csak a vak szerencse folytán derül fény arra, hogy egy adott dolog nekünk sokkal gyorsabban elsajátítható, mint a legtöbb ember számára. Itt nem feltétlen kell a sportokra gondolni, bár kétség kívül a sport talán az egyik leg jelentősebb dolog, hiszen sok sportágat kipróbálhatunk, életünk folyamán, és az iskolában is vannak tornaórák, és egyéb foglalkozások, ahol kiderülhet a bennünk lakozó tehetség valamilyen sportág iránt. Lehet azonban, hogy valakinek a kémia nem okoz problémát, és más valakinek pedig a matematika. Az, akinek a matek nem gond, lehet, hogy a kémiát nem fogja érteni és fordítva. Mindezek kiderülnek az iskolában, hiszen ezek alap tantárgyak. Mi van akkor, ha valaki például a repülésben, vagy az autóversenyzésben tehetséges. Valószínűleg keveseknek adatik meg, hogy repülőt vezethessenek, vagy autóversenyezni kezdjenek. Pedig nem tudni előre. Lehetséges, hogy valakinek olyan érzéke van az autókhoz, mint másnak nem. Lehetséges, hogy ösztönösen fordul rá mindig a legjobb ívre, és ösztönösen ad gázt, vagy fékez, akkor, amikor kell. Lehetőség persze akadna, de nagyon kevesen tudják megfizetni, hogy ilyen területen is kipróbálják magukat. Mondhatnám a festészetet, vagy számtalan olyan dolgot is, amelyet viszonylag nehéz kipróbálni, mert vagy nagyon drága, vagy egyszerűen nincsen rá lehetőség. Pedig a tehetség mindenkiben ott van, csak gyakran rejtve marad, életünk végéig. Akad aztán olyan ember is, akinek így, vagy úgy, de kibontakozik valamiben a tehetsége, de nem tudja azt, csak hobby szinten művelni, mert nem tud belőle megélni. Míg egy tehetséges focista, hamar az élre kerül, addig, aki mondjuk a szájharmonikában tehetséges, talán sosem lesz felfedezett, és sosem tud majd ebből megélni. Léteznek persze különféle tehetségkutató műsorok, de oda általában már csak azok jelentkeznek, akik korábban tehetséget mutattak valamiben, de nem volt lehetőségük arra, hogy megmutassák tehetségüket a világnak. Ezek a műsorok nem arra valók, hogy az ember kipróbálhassa magát egy olyan területen, amit még sosem csinált. Teszem azt, valaki életében először megy teniszezni. A mellette lévő pályán éppen oktatás folyik, és a teniszedző felfigyel az illetőre, hogy milyen jól csinálja. Odamegy hozzá, és megkérdezi, hogy tanult-e már valaha teniszezni, mire az illető mondja, hogy nem. Esetleg csak pár alkalommal ütögetett, barátaival. Máris elkezdődik valami, aminek a vége lehet, hogy egy sikeres tenisz karrier lesz. Lehetséges, hogy ez mesének tűnik, de voltak ilyesmire már példák a világban. Van, aki a nyelvtanulásban tehetséges, és csak úgy falja a nyelveket. Míg másoknak nehéz megérteni bizonyos szabályokat, vagy alkalmazni, esetleg az adott nyelven gondolkozni, addig a másiknak ez egyáltalán nem megerőltető. Sokan képtelenek nyelvet tanulni. Nem megy nekik, hiába ismerik a szavakat. A nyelvtanulás nem csak fenék kérdése, ahogy azt gyakran szokták mondani. Kell hozzá tehetség, mint minden máshoz. Ha nincs nyelvérzéke az embernek, és nincs megfelelő logikai készsége, akkor nehezen, vagy egyáltalán nem tanul meg egy idegen nyelvet sem. Esetleg csak akkor, ha az adott országban él, és muszáj neki valahogyan kommunikálnia. Hiszen egyikünk sem úgy született, hogy beszél. Viszont senki sem tanult volna meg beszélni, ha nem beszélnek hozzá.  Hiszem, hogy mindenkiben valami olyan rejtett tehetség, ami csak arra vár, hogy felszínre kerüljön. Az, hogy ez megtörténik-e, vagy örökre a mélyben marad, talán a sors könyvében van megírva.