Ez, amit én gondolok.

Sokszor nézem, hogy mennyire alacsonyak az új építésűnek nevezett lakások, amelyeket a tulajdonosok méreg drágán vettek meg. Sokan nem is gondolják, de azért depressziósak, mert az ember mégis csak a lakásában tölti élete egy túlnyomó részét, és mivel nincs térérzet, már-már olyan, mintha egy barlangban élnének. Érdekes, hogy őseink ezt felismerve terveztek épületeket, és ún. nagypolgári lakásokat, amelyeknek a belmagassága megteremtette a kellő térérzetet. Manapság pedig minden feláldoznak a tervezők az energiahatékonyság oltárán. Azért, hogy kevesebbet kelljen fűteni. A nagy belmagasságú lakásokat pedig sokan galériával rontják el, mert feláldozzák a magasságot, hogy legyen nagyobb területük. A kis belmagasságú lakásokba a fény is kevésbé áramlik be, és itt nem a nyári napsütésre gondolok, egy keleti tájolású lakás esetében, hanem arra a tavasztól-őszig tartó időszakra, amikor a kevesebb napsütés miatt jobban szüksége lenne az embernek a több természetes fényre. Az irodaházak belmagassága is nagyobb, mint sok lakásé. Nem véletlen, hogy az irodaházakat is nagy üvegfelületekkel tervezik, hogy minél több természetes fény áramolhasson be. Egyszer, ha teheted, kedves olvasó, látogass meg valakit egy nagypolgári lakásba, ahol a belmagasság jóval nagyobb. Élmény lesz, még akkor is, ha azt mondod, hogy nem. Erre csak azt tudom mondani, hogy savanyú a szőlő. Én magam sem nagy belmagasságú, bár nagyobb az átlagnál, lakásban élek, de szeretnék egy nagypolgári lakásban lakni, és hatalmas fenyőfát díszíteni Karácsonykor, és élvezni, hogy van tér, nem pedig egy barlangban élek, ahol elérem a plafont, ha egy nagyobbat nyújtózom.