Érdekes kapcsolatot vettem észre az iskolába járás, és a házasság között. Egy 6 éves gyerek, aki éppen iskolakezdésre érett, alig várja, hogy iskolába mehessen. Büszkén mutatja a táskáját, tolltartóját, és minden más iskolai kelléket, amelyet a szülei megvettek neki az iskolakezdéshez. Ha évekkel később megkérdezzük ugyanazt a gyereket, hogy meg van-e még a lelkesedés, akkor valószínűleg a legtöbbjüknél már nem a válasz. Később többen még jobban nem szeretnek valamit az iskolában, de mivel kötelező, ezért tulajdonképpen meg tanulnak azzal együtt élni, hogy reggelenként iskolába kell menni, és délután házi feladatot kell írni, vagy éppen a napköziben tölteni a délutánt, amíg a szülők nem mennek értük. Már szinte megszokásból csinálnak mindent, hiszen mindennek kötött ideje van. Tudják, hogy mikor fognak leckét írni. Mikor mennek a játszótérre játszani, és mikor jön az uzsonna. Legtöbben szabadulnának a kötelező iskola elvégzése után, de tudják, hogy ha nem tanulnak tovább, akkor semmire sem mennek, ezért még vállalnak néhány évet egy főiskolán, egyetemen, vagy esetleg egy felsőfokú szakképzés keretében.
Érdekes kapcsolat
2012.04.16. 16:59 wsx
Valami ilyesmi történik a legtöbb felnőtt ember esetében is. Alig várják, hogy végre megnősüljenek, vagy férjhez menjenek. Évekkel később, amikor visszagondolnak, inkább nem csinálnák újra. Csak már a megszokásból is együtt vannak, és gyakran a hitelek, és a közös ház, autó, is együtt tartó erő marad, de legszívesebben szabadulnának már. Aztán jönnek a gyerekek, és az egész még rosszabb lesz. Sok nem alvás. Sírás. Mindennapi gondok. Mindezek ellenére együtt maradnak, hiszen beletörődnek sorsukba, és meg tanulnak együtt élni ezekkel a dolgokkal. Meg lesz mindennek az ideje. Reggelente vinni a gyerekeket az iskolába. Délután elhozni. Külön edzés, és nagyszülők megkérése, amikor megcsúszik a napirend, hogy segítsenek. Az egész annyira megszokássá válik, hogy azt gondolják, hogy ez így jó. Pedig sokszor végül válás a vége, ami azt bizonyítja, hogy mégsem volt így jó. A nagy számok törvénye alapján sajnos a legtöbb ember téved, amikor megházasodik. Egyik tovább bírja, mint a másik, de nem ritka, hogy 27 év után válnak el emberek, és megkérdezik maguktól, hogy miért is vártam ennyit, miközben az életem egy jelentős része eltelt.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://thatsallthanks.blog.hu/api/trackback/id/tr754454948
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
